30 év
Ha valaki azt mondta volna nekem nyolcadikos koromban, amikor abbahagytam a zongoratanulást, hogy 20 év múlva három falu kántora leszek, hát kinevettem volna! Pedig előtte még azt terveztem, hogy továbbmegyek orgonaszakra, de hát kamasz voltam, utáltam a gyakorlást, így könnyű szívvel mondtam búcsút az egésznek. Pedig ha tudtam volna!...
25 év szolgálat
Bizony, már több, mint 25 éve történt, hogy Kovács Elemér, az akkori református lelkipásztor üzent, hogy – mivel valahonnét megtudta, hogy református vagyok – jöjjek el én is a következő istentiszteletre. Erre egyszerűen nem mondhattam nemet, úgyhogy vasárnap már ott ültem a padban. Az istentisztelet végén Csöngei Dezső bácsi (aki evangélikus létére azon is mindig részt vett) megszólított:
Húsvéti legációm Hévízen
Az elmúlt napok hűvös, esős időjárása után húsvétra végre kisütött a nap és a szél is csillapult. Csak hétfő reggel készültünk Hévízre, de vasárnap felhívott Ida, a vendéglátónk, hogy nem tudnánk-e már aznap elindulni, mert szabad a szobánk. Meghánytuk-vetettük a dolgot, a délutáni református istentisztelet után összepakoltunk, beültünk az autóba és irány Hévíz! Jól tettük, hogy így döntöttünk, hiszen így nem kellett korán felkelni, és este még elsétálhattam megnézni a templomot. Mivel a szállásunktól alig több, mint tíz percre volt, úgy döntöttem, reggel gyalog megyek.
Első legációm
A „legáció” szó jelentése a Pallas Nagylexikon szerint: „ünnepi követség, így nevezik a magyar reformátusoknál azt az intézményt, hogy a ref. főiskolák a három főünnepre (karácsonyra, húsvétra, pünkösdre) prédikálás végett az egyes egyházakba hittanhallgatókat, jogászokat és tanítóképző-intézeti növendékeket küldenek ki. Ez intézmény keletkezése valószínűleg a reformáció korára vihető vissza, amikor nem jutott minden egyházba lelkész, s a hiányon úgy segítettek, hogy legalább a főbb ünnepekre tanulókat küldtek. Legrégibb történeti adat reá vonatkozólag 1630-ból van, amikor Zólyomi Dávid részükre 50 frtot hagyományoz. 1671., amikor a sárospataki iskolát elfoglalták a reformátusoktól a jezsuiták, a tanulók egy része szinte a papokhoz ment segédkezni, sokan azért ez eseménytől keltkezik e szokás életbe léptetését. 1759 ápr. 26. a helytartótanács betiltotta a legációba menetelt s csak 1776. engedte meg újra; 1784-90. újra föl volt függesztve, s ettől kezdve ma is életben van. A legátusnak (ez a neve a legációba menő ifjúnak) az iskola pecsétjével megerősített könyvet (libellus) adnak, amibe az iskola részére küldött adományt bevezetik, továbbá az egyházat üdvözlő levelet (pátens); a legrégibb ilyen debreceni pátens Péczely Józsefnek, battyogi legátus korából, 1776-ból való.”
