RefiMLányok – az első hat hét (2. rész)
Azt ígértem, az éjszakákról kicsit részletesebben írok. Az elsőt, amit ott töltöttem, soha nem fogom elfelejteni! Este 11-kor – amikor már azt hittem, mindenki lefeküdt és lassan el is alszik – velőtrázó üvöltés verte fel a csöndet. Az összes lány kint áll a folyosón, a fiúk épületszárnyán az összes ablak nyitva, és mind a 160 diák teli torokból ordít majdnem egy percen keresztül! Először megrémültem, hogy valami nagy baj van, de a fiúk nevelőtanára felhívott, hogy ne izguljak, mert ez afféle beavatási szertartás, amely minden tanárnak kijár élete első éjszakai ügyeletén. Így lettem hát én is beavatva! A hangosbemondóban megköszöntem nekik a feledhetetlen élményt, és kifejeztem abbéli reményemet, hogy eléggé elfáradtak és talán most már nyugovóra térnek.
