A névadásról
Budapesten születtem, és egészen addig, amíg el nem költöztünk onnan, nem ismertem egyetlen Líviát sem. Olyannyira szokatlan név volt az akkoriban, hogy a kórházban, amikor a nővér megkérdezte anyukámat, hogy mi lesz a nevem, és ő megmondta, csak nézett hüledezve: „Ilyen név nincs!” És a karszalagomra azt írta rá: Sylvia (sic!).
