„…nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róm 9,16)
Én úgy tudtam, hogy legátus jön, azért tartunk összevont istentiszteletet. Így reggel elmentem futni (bár tudom, nem azé, aki fut…), és utána úgy indultam el a templomba, mint bármelyik másik vasárnapon. Kicsit gyanús volt ugyan, amikor láttam a sok parkoló autót, de hát – gondoltam – milyen jól megszervezték, hogy a vendég teológus hallgatónak legyen közönsége. Aztán amikor rákérdeztem, hol van ő, a lelkész úr azt felelte, hogy sajnos nem tudott eljönni. Ám akkor már erősen gyanakodtam, amikor az oltár előtti igeolvasáskor felállva megláttam a kisasztalon az ajándékokat, ráadásul a főének szövege így szólt: „Gyorsan folyó időmet / Az Úr nem adta hiába, / De azért, hogy erőmet / Szánjam oda jó munkára; / Hogy mint drága vagyonnal / Éljek vele haszonnal. / Ne engedd könnyelműen / Elhenyélnem életemet, / Add, Uram, hogy serényen / Tegyem kötelességemet, / Végezzem jól dolgomat / Reád bízva utamat! / Hivatásom ösvényén / Adj erőt tovább haladnom…” (EÉ 450)
Elmúlt egy év…
Amikor elkezdtem a Pápai Református Teológiai Akadémiát, egy évet adtam magamnak (és az uramnak… és az Uramnak ;)). Tudtam, hogy nagy fába vágom a fejszémet, hiszen nem kis dolog 52 éves fejjel belevágni felsőfokú tanulmányokba, még ha az annyira érdekel is. Sejtettem, mi vár rám, de hogy ennyit kell magolnom, arra nem számítottam. Mert az rendben van, hogy sokat kell olvasni, elgondolkodni az olvasottakon és azokról számot is kell adni, de az a rengeteg memoriter bizony nehezemre esett. Nem arra gondolok, amikor meg kellett tanulnom a héber, görög, latin szavakat, kifejezéseket, hiszen ezek oly könnyen megragadtak az elmémben, mint a bogáncs a pulóverben. (Héberből 95%-ra, teológiából a latin szavakból és kifejezésekből álló beugró 97%-ra, görögből a szódolgozatok 90-100%-ra sikerültek.) Ezzel szemben a kátét 10 kérdésenként és válaszonként napokig, az újszövetségi bibliaismeretre való beugró szövegeit több, mint egy hétig tanultam. Nem is beszélve az előző félévi ószövetségi bibliaismeret dolgozatokról, ahol minden „memóriamankót” bevetve is örvendtem, hogy közepesre voltam képes visszaadni a tanultakat.
Boldogság
Milyen szerencsés vagyok! Ma is úgy érzem, a tenyerén hordoz az Úr. Hiszen van szerető édesanyám, aki eljött autóval Budapestről (76 éves), felpakolva háromféle süteménnyel, salátákkal, hogy ne legyen annyi dolgom, és sütött még egy nap tepsi káposztás pogácsát is, most pedig ebédet főz nekünk. Persze más ajándékokat is kaptam tőle, de a legszebb az, hogy itt van velünk!
