RefiMLányok – az első hat hét (1. rész)
Régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy változtatnom kéne. Túl sok volt a stressz, a „nemszeretem” feladat az általános iskolában. Hogy egyetemi angoltanári végzettséggel (a magyar – orosz főiskolairól ne is beszéljünk) angol mellett éneket, technikát és rajzot is kellett tanítanom, nagyon megviselt. Miért? Mert nem értek hozzá! Az, hogy tudok énekelni, zongorázni meg kottát olvasni, nem jelenti azt, hogy tudok éneket tanítani. A festés, rajzolás is megy – a gimnáziumban képzőművészet fakultációra jártam –, de ezt nem éreztem elégnek ahhoz, hogy jól tudjam tanítani a tantárgyat. A technikáról pedig ne is beszéljünk… Bár kárt valószínűleg nem okoztam, hiszen igyekeztem átadni mindazt, amit hasznosnak véltem, mégsem voltam elégedett magammal.
