Gondolatok tanévkezdéskor II.
Ma megkezdődött a tanév, méghozzá úgy, hogy csütörtök óta nincs Internet az iskolában, tehát nincs e-napló, nem tudunk nyomtatni vagy emileket fogadni (pl. a Tankerülettől). És továbbra sincs ének, rajz, technika és kémia szakos tanár, továbbá hiányzik egy fél matematikatanár és egy napközis is! De mégis, ezeket – hála a sokoldalú és áldozatkész kollégáimnak – megoldottuk házon belül. Hatalmas köszönet illeti ezért őket! Két tanítónk tanít matematikát ötödik és hatodik osztályban, a történelemtanárunk (szerencsére tanítói végzettsége is van) rajzot, a magyartanárunk – aki mellesleg egyetemen elvégezte a biológia szakot – elvállalta a kémiát, az éneket és a technikát felosztottuk tanítóink és tanáraink között, így én kaptam a nyolcadikos énekórákat. Igaz, hogy tanítottam már éneket régebben is, de azért nem vagyok nyugodt; ugyan igaz, hogy tudok énekelni, zongorázni és ismerem a kottát, és történetesen én vagyok a kántor három gyülekezetben, de ez nem jelenti azt, hogy tudok éneket tanítani! Hát, majd próbálkozom…
Svitel Anna: 896 – Utazás egy szám körül
Szokásom, hogy negyedévente megrendelek 4-5 könyvet; többségében az általam ismert és szeretett írók frissen megjelent műveit, vagy mások által ajánlott regényeket. De mindig van egy „meglepetés” könyv is a csomagban, ami eddig ritkán okozott csalódást. Így bukkantam rá pl. a török Orhan Pamukra vagy a japán Murakami Harukira. A mostani „lutri” Svitel Anna Franciaországban élő író első regénye volt, amely az általam preferált L’Harmattan Kiadó (mert náluk jelent meg az én első regényem) 30%-os akciójában keltette fel figyelmemet. És ezáltal is beletaláltam!
Elvis Presley és a matematikai kompetencia
Ma történt az egyik 6. osztályban. Az angol munkafüzetben volt egy rövid szöveg Elvis Presleyről. Szorgalmi házi feladatnak adtam fel lefordítani azoknak, akiket esetleg érdekel. Két kislány vállalkozott rá, de mivel a „fordításuk” több helyen értelmezhetetlen volt (felismerni véltem a Google fordító melléfogásait), gondoltam, rászánunk egy kis időt, hogy megmutassam a többieknek is, hogyan kell hozzányúlni egy ismeretlen szöveghez. Arra akartam rávezetni őket, hogy elég megérteni a dátumokat, tulajdonneveket és a kulcsszavakat, amelyekből aztán józan paraszti ésszel is összerakhatjuk a jelentést. Jól is ment a dolog egészen addig, amíg a következő részlethez nem értünk: „He left school in 1953 and got a job as a lorry driver”. Nézzük meg, mely szavakat értjük – javasoltam. – Ő, iskola, 1953, foglalkozás, kamionsofőr… – ezeket ismerték. Rakjuk össze! Mondtam, hogy a „left” a „leave” ige múlt idejű alakja. Mi történt akkor 1953-ban? Otthagyta vagy elvégezte az iskolát? Hány éves is volt akkor, ha 1935-ben született? Nos, ez a nem várt kérdésem okozta a legnagyobb problémát…
