Díjazott versem
Az Urbán Erotika Irodalmi Pályázatra beérkezett 213 irodalmi alkotásból a szakmai zsűri 20 művet választott ki, köztük Fanni című versemet. Budapesti barátaim, ismerőseim figyelmébe ajánlom, hogy február 19-én 18 órától irodalmi estet rendeznek a Klauzál6 Projekt Galériában, ahol a nyertes pályaműveket színészek keltik életre. Részletek itt: https://fb.me/e/3u3vf5KwE A kiállítás március 2-ig tekinthető meg.
Az év pedagógus költője
Az Irodalmi Rádió tavaly pályázatot hirdetett több kategóriában. Én "Az év pedagógus költője" címért indultam hét versemmel. Ezt a díjat ugyan nem nyertem el, de bekerültem az antológiába ezzel a két (igazából három) versemmel. Fogadjátok szerettettel!
Szövegírói pályázat 1. hely - 80. zsoltár
A pályázatra - amelyen 1. helyezést értem el - összesen öt szöveget küldtem be. Most A Prédikátor könyve 3. fejezetének sokat idézett soraiból a 80. zsoltár dallamára írt munkámat olvashatjátok:
Amiért nem írok regényt mostanában…
Amikor befejeztem a regényemet, már készültem a folytatásra, hiszen szándékosan úgy lett vége, hogy az olvasóban maradjanak kérdések. És neki is álltam, írtam kb. 40 oldalt, aztán… úgy maradt.
ARTHUR KIRÁLY ÉS A SZENT KORONA
Arthur király – e név századok óta misztikumot, erőt sugároz, lovagokat, románcokat idéz fel. De valóban létezett-e ő? Vagy csak több történelmi alak keveréke? Honnan erednek a Kerekasztalról, a Szent Grálról és az Excaliburról szóló csodálatos történetek? Arthur valóban Izlandtól egészen az Alpokig hódított? Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de elgondolkodhatunk a legendákban szereplő tényeken, melyekből Arthur árnya ködlik elő…
Az elsodort falu
Mit akart a szerző ezzel a regényével elérni? Ezt mondja meg maga a regény. (…) Most már csak valami vad képtelenség érzésével tudom vállalni, sajátos érzés szédít, melyet magam előtt sem tudok elemeire világosítani. Olyan furcsa volt minden az életemben. Az: hogy írtam, hogy akartam, hogy szerettem. Talán nem is éltem. Talán csak álmodtam magamat. (…) De igen sok kifogás is tétetett regényem ellen, mégpedig egészen jóhiszemű emberek részéről. (...) Iskolai szabály, s ezek a botránkozók tudják legjobban könyv nélkül, hogy a művész az életből veszi alakjait, onnan kell vennie és onnan veszi az eseményeket is. De hát akkor ezek szerint a sóhajtozók szerint ezt a szabályt oda kell módosítani, hogy igen, vegye onnan, de azokat a személyeket, amelyek legmélyebb kifejezői az életnek, s azokat az eseményeket, melyek legtisztábban mondják össze a sokféleség egyetlen értelmét, ezeket nem szabad érintenie. Fő ok erre – szerintük –, mert az esztétikai élvezetet zavarja, ha ismert személy vagy esemény van a regényben. (…) A regény egyes – különösen erotikus jeleneteivel – sértem a morált. (…) Egy analfabéta még azt is mondta, hogy „kulcsregény.” Sokkal jobban szeretem embertestvéreim, hogy ne engedjem, hogy igazuk legyen. Jól van, hibáztam. (…) Mert érdekes olvasni az életről írt szabályokat, de érdekesebb élni az életet.
Az élet adta az ötletet
Nyelvkönyvet írni izgalmas feladat: párbeszédeket, történeteket kell kitalálni; szereplőket, jellemeket megformálni. Így – mint az írók nagy része –, a szerző is sokszor a saját életéből indul ki; olyan eseményekből meríti ötleteit, amelyek vele vagy egy családtagjával, ismerősével estek meg. Ezekből szeretnék én is elmesélni néhányat.
