Szondi és Szulimán lánya
– a várba’ –
Henteregnek a nyoszolyán.
Szondi aszondi: – Te lyán,
Apád tűkön ül mán,
Nem a valagán…
Na, szedd a lábad,
Ha jól tudom,
Fertályóra s támad!
Ám hiába csinált
Nagy ricsajt,
Nem izgatta
A sztambuli csajt.
– Pici gyaur Gyurika… – súgta.
Mire Szondi: – Kis ringyóm!
S tovább folyt az ingyombingyom.
Szondi egyik apródja, a beste
Mindezt a kulcslyukon át leste.
– Ne legyen a nevem Jenő,
Ha ez a csaj nem egy menő!
Ezt lesd meg, te béna Benő!
Pirulva és szemlesütve
Állt mellette bátyja.
– Mi lesz, ha valaki meglátja?
Csúnya dolog ez, öcsém,
Csemcsegsz itt jó urunk pöcsén,
Mikor úgy hemzsegnek
A janicsárok,
Hogy tele van velük
A vizesárok?
Gyerünk, öcsém, a falakra,
Ráverünk a török hadakra!
Szól Jenő: – Már vártam…
Ha kedved tartja, loholj bátran!
Mindennek van határa –
Szarok a csatára!
A hű Benő erre
Felkötötte kardját,
Kezeibe fogta
Súlyos buzogányát,
Majd elrohant balra,
A falra.
Jenő ott maradt,
S szemét kimeresztve
Bámult a kulcslyukra
Magát eleresztve.
– Szondi…
Ez aztán a kondi! –
Csettintett Jenő,
S míg odakint Benő
Egy agát lefejezett,
Odabenn megindult
A hatodik menet.
…Így ment egész estig,
Akkor fölkelt Szondi,
Hogy megnézze, mi van.
– Benő fiam! –
Ordított keservesen,
S öltözött sebesen.
Benő meghalt.
Holtteste a falon…
S a törökök jönnek nagyon.
Szondi ugrál a falon:
– Szulimán, csúf majom!
A lányodat visszaadom,
Ha eltakarodtok a francba,
Vén marha!
A szultán szerencsére
Ráállt a cserére.
Így végződött hát
Drégely ostroma,
S így esett,
Hogy a prűd apród halt meg
Szondi György helyett.
Mi bozorkál a talápon?
Cságoló csigernye tán?
Vagy gosztorú puckomon
Fincereg a burdolyám?
Ej, de szurnyadt a gebő,
Buszornyatos rebedő!
Pijjengetek nyívomban,
Tocsorogj a gyuszorban!
Kocskorondi csokomány,
Bikkenj, föckölj kacotán!
Azt a rasznyás csérgit neki,
Hiába is zintyergeti!
Lispás tepsi teringette,
Minden koszor le van gyeszve!
Olyan jó, hogy van egy írógépünk
Egyet előre, egyet hátra lépünk
A sok pofontól lassan feldagad a képünk
S mint a szél, egymás hajába tépünk
Így telnek-múlnak a napok
Betörnek a kitárt ablakok
S a vén ház, ahol veled lakok
Összerogy, mint télen a vakok
Oh! A remény vajha kelne ki mélán
Mint tündérfalból laza sziklasétány
S a kárminködű léha bércek ormán
Adótörvényt szavaz meg épp a kormány
Csánig Lajos Adrián,
Nyaraljál az Adrián!
Kiránduljál kerékpárral
Társakkal (s egy derék párral)
Tisza-tónál, Hortobágyon.
Ne bágyadjál kórtól ágyon!
Tested termálvízben ázzon,
Monitorod meg ne rázzon,
Ha van kedved, dolgozzál,
Bánatodra bort hozzál,
Faljál finom falatokat
(ne a legszebb halatokat)!
Autód? BMW, Honda,
Hyundai, Hummer (bár az ronda),
Merci, Mazda, Opel, UAZ -
Amelyikre vágysz, legyen az!
Hegyen-völgyön túrázz sokat,
Járj be híres városokat,
Kerülj sarat, mocsarat,
Dobj ötezer kosarat!
S ha a sors kalandra hív
Fel hát! – ezt kívánja
Lív
Ah, Coca-Cola, te mennyei nektár, Istenek álma,
Angyali hűs italom! Kortyolom ájtatosan.
Testet-lelket üdítő bársony-cseppjei csúsznak
Szélsebesen lefelé, oldani hangulatom.
Másokat ily dolgok foglalkoztatnak e földön,
Mint „nominális”, „BUX index”, „árfolyamok” –
Ám téged sose aggasszon csőd, üzleti élet!
Élvezz égi nedűt, idd Coca-Colád hát!
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, kinek neve József!
Élő emberpéldányok közül ő kimagaslik
Mind nagy eszével, mind szikrázó, bölcs humorával,
Mind daliás termettel. Tudd meg: nála se jobbat,
Nála se szebbet nem lelhetsz tán szerte világon.
Nézd hát! Ifju titánként, hősként áll teelőtted,
Bár hihetetlen, fél évszázad nyomja a vállát.
Nézd izmos, hosszú combját, szép kékerü karját,
Boltozatos mellét, ősz, selymes, kurta szakállát!
Domboru homloka, mélytüzü kék szeme, éteri arca
Hold sugarához méltón fénylik s éjbe sugároz.
Én, gyarló nő, áldom az Istent szüntelen érte,
Hogy szolgálhatom őt, ez dicsteli, lángeszü férfit,
S társa lehettem küzdelmében, létviharában.
Bár porszem csak néki az ellenség, amit elfú,
Ellen senki se állhat, minden törpül előtte.
Sziklaszilárd jellem, hű hitves, jó atya, nagy hős!
Zengjük tetteidet! Legyen áldás életed útján!
Csetelés csend csalódások
Álmok Ákos áthallások
Neked néma nála nomád
Idelenn idegen imád
Gondolkodjál galád a gép
Látom lábad lávára lép
Asszony alázat ajándék
Jövel Jézus jó a játék
Odafigyelsz oltalmazol
Soha senki semmi sehol
Angyali arc altat aratsz
Dermedt a düh dajkál a dac
Ragyog a rév ringat a rét
Idéz Istent ikont igét
Átok áldás átértékel
Neved néha nálam nézel
Baja alatt tanya, lakja Varga Laca.
Laca parasztgazda, van hatvan malaca,
Marha, kacsa, macska… s van Csaba*, a vadkan,
Hajdan vadmalacka; dagad, dagad lassan…
Hajnalban a gazda a barakkba baktat.
A barakkban szalma, a nagy vadkan hallgat.
- Dagadtnak dagadt vagy, karajnak alkalmas,
Vastag a hasad s a valagad hatalmas!
A francba, a balta! Azzal csaplak agyba!
Balta a magasban… s vadkan a parasztra!
Az agyara csattan, az marja, harapja. -
Hatalmasra dagad a gazda haragja.
Vadkanra a balta hamar csap, szaggatja,
(Csaba* farka szakad, hasad hasa, tarja.)
A karajt szabdalja, jaj, alaktalanra…!
Alaktalan karajt falhat Laca gazda.
(szerelmetes öccsének írta 2010. december havában)
Testvéremről, ifjú Lalról zengjen ez ének,
Szóljon tetteiről, férfi erényeiről.
Műveltsége hatalmas, vág agya, mint a borotva,
Párja sehol sem akad vaslogikájának.
Ördögi szerkentyűjét bűvöli ész erejével –
Ott lehetetlen nincs, minden helyre kerül.
Söprűs pillák árnya borul kék szembogarára,
Pillantása komoly, fürkészőn kikutat,
Elgyöngíti a szívet, készteti vágyakozásra
Ártatlan mosolya, szép keze mozdulata.
Karcsú teste szoborhoz méltó, mellkasa izmos,
S nemcsak alakja nemes, jelleme, lelke is az.
Számíthatsz rá: ajka hazug szót még sosem ejtett.
Hűséges szerető, anyjának vigasza,
Bármit kérsz, ő megteszi nyomban. Támasz a gondban.
Nem tizenegy percig, még hosszú ideig.
(Mondd ki, letelt az időnk. Kedves, gyönyörű vagy.
Ó, mondd, megtettük mind, ami tőlünk telt?)
Csábítás, csók, csalás, csoda – csodálkoztam
Irgalmas Istenem… igen, imádkoztam
Kezedben a kezem, könyörgök, kívánom
Óvatos óhajtás óvatlan órákon
Sebzett a sóhajom, sápadt sóvárgásom
Jóságos és jámbor, játszótárs és járom
Ószövetség, óbor, ólálkodó ódák
Zsebemben zsarátnok, zsinórmérték, zsoltár
Együttlét, elmúlás, elvetélt emlékek
Fenyőm, fényem, fogadalmam… fogj fel – félek
(haiku a 35.-re)
Letelt éjjeled
Új reggel virradt megint
Délben boldog vagy
Nagy dolgokról kell most szólnom, régi időkről.
Irgalom Istene, kérlek, légy segedelmem e műben!
Nem voltak még nemzetek, emberek itt eme földön
Csak szörnyű, irdatlan, félelmes sokaságú –
Úgy éljek, hogy mindez igazság! – rettenetes lény.
Jókora, termetes és apró, ím számba veszem hát:
Ankylosaurus, Dandakosaurus, Hortalosausus,
Newtonsaurus, Berberosaurus, Concarenator,
Ampelosaurus, Dandakosaurus, Dystylosaurus,
Psittacosaurus, Hungarosaurus, Microceratus,
Argyrosaurus, Fergonasaurus, Microvenator,
Lisboasaurus, Kerberosaurus, Histriasaurus…
Annyi sok, én már biz’ nem győzöm felsorolásuk.
Tudd meg: változatos fajtáik sokfele éltek
Több millió évig, de kipusztult mind eme állat.
Ezt kihívásra írtam, a következő feltételekkel: a cím betűi legyenek kezdősorok, szóljon a dinoszauruszokról, hexameterben
Nyékládháza, nyugdíjasház.
Nyilvánvaló a nyomorúság.
Nyámmogok, nyelni nyűg.
Nyavalyás, nyomorult nyanya…
Nyolcvanegy nyara,
Nyírbátori nyaralónk.
Nyikoláj - Nyikita…
- Nyissad!
- Nyitva…
Nyikita nyomban a nyoszolyámon.
Nyálamat nyelem…
Nyakamhoz nyúl…
Nyelve... nyalogat…
Nyögdécselek… nyilallás…
Nyöszörgök… nyüszítek…
…Nyugalom… Nyújtózunk…
Nyolcvankettő, nyárfás.
Nyirkos nyárutó.
Nyikita – Nyikoláj…
Nyughatatlan, nyers, nyakas.
Nyaggat. Nyílegyenesen nyomul.
Nyűgösen, nyúzottam
Nyújtani a nyújthatatlant
Nyomasztó. …Nyet. Nyet!
Nyolcvankilenc. Nyugat-Berlin.
Nyitás, nyerészkedés,
Nyüzsgés, nyárspolgárok…
Nyikoláj? Nyikita… Nyikitám…
Az én nagyim nagyon jó
Kerek, mint egy hógolyó
Arca ráncos, haja ősz
Köt, varr, horgol, süt és főz
Sparhelt mellett üldögél
Ölébe vesz, úgy mesél
Kendő, kötény, szemüveg
De kár, hogy ilyen öreg!
Az én nagymamám holt ciki
Még otthonkája sincs neki
Van bakancsa, farmeringe
(Apa mondta, jó a segge)
Nem bottal jár, Cabrióval
Heavy metalt hallgat, szóval
Inkább sütne, kötögetne
S bár végre megöregedne!
Folytonos feszültség.
Fájdalom.
Fátyol.
Fúr. Felzaklat.
Fékek.
Fázom.
Folyondárként fojtogat.
Fekhelyem foglya.
Fekete filc.
Fegyver.
Fogja.
~ ~ ~
Füstfelhő.
Foszlányok.
Fantáziám futkos.
Fohászok.
~ ~ ~
Fejünk fölött fedél.
Ford Focus.
Fedezék.
Földek. Fű. Fák.
Feláldozod.
Feloldozás.
~ ~ ~
Felém fordulsz.
Fókusz.
Fogsz. Foglak.
Fülembe fújkálsz.
Friss fuvallat.
Fogad... Fejed...
Feneked... Füled...
Felizgat.
Felragyog.
Feléled.
Futamok.
Forte.
Fortissimo.
Felsikoltasz.
Felnyögök.
Forrás fakad.
Fehér foltok.
Forróságban fürdök.
~ ~ ~
Fészek.
Fény.
Feled – felem.
Forró fejem.
/Felemás férj.
Félig feleség.
Férj- és
feleség-
féleség./
~ ~ ~
Felsóhajtok.
Feleszmélek.
Felocsúdni félek.
~ ~ ~
Happy New Year
how many dreams
and how many hurts
past or still
present
yet again
now I don’t know
either
what we will
yearn for
early desires
and perhaps late
regrets
