Igen, öregszem.
Tegnap csináltam magamról néhány szelfit, bevallom. Ritkán teszem. Ha más kezében van a fotóapparátus, az biztosan objektívebb. A szelfinél direkt olyan fejet vágunk, olyan előnyös pozícióba helyezkedünk, amiről úgy hisszük, másoknak tetszeni fog (pedig elsősorban magunknak akarunk tetszeni), ráadásul ellenőrizhető – akkor kattintunk, amikor úgy érezzük, hogy hopp! ez most jó lesz. És persze még akkor is bátran szelektálhatunk a képek között. Nos, tessék, itt egy ilyen szelfi. Nincs rajtam szemüveg, és ráadásul eléggé sejtelmes. A hajam szőkébbnek tűnik, nem látszanak a ráncaim – pedig vannak. És képzeljétek, a ráncaim zavarnak a legkevésbé, mint ahogy az sem izgat, hogy kancsal vagyok. Tudjátok, miért? Mert ezekről nem tehetek! Így születtem, a ráncok meg jönnek a korral; a kenceficék meg a kozmetikus se sokat tud velük kezdeni.
