Sheringhami beszámoló
A ház, ahol megszálltunk, az Északi-tenger partján fekvő, Norfolk megyei Sheringhamben található Canaan Christian Centre, ami egy karitatív szervezet tulajdonában van. Ők alapították Pápán a Kánaán Házat – így kezdődött az ismeretségünk 20 évvel ezelőtt, amikor az első angolkönyvemhez kerestem anyanyelvi szereplőket. Nekem ezért baráti áron adják ki az egész házat + a kertben a mobilházat összesen max. 19 fő számára. Kivétel az iskolai szünetek: őszi és tavaszi (ezek nagyjából megegyeznek a mienkkel) és július – augusztus, amikor gyerekes családokat fogadnak.
EGY HÉT A NAPOS (!) ALBIONBAN 2. rész – Cromer, Sheringham júl. 1.
Vasárnap időben érkeztünk az Északi-tenger partján fekvő festői városba, Cromerbe, ahol a fél 11-kor kezdődő istentiszteletre vártak bennünket. A cromeri anglikán templom katedrális méretű, gyönyörű középkori épület, ahol az ismerőseim – Evelyn és David, az orgonista nagy szeretettel fogadtak, és rögtön megkínáltak kávéval és gyümölcslével – igen, ott a templomban ez a szokás! A többi ember is a padokban a bögréjével, poharával várta az istentisztelet kezdetét. Én már megszoktam, de a társaimnak furcsa volt, mint ahogyan az is, hogy a megszokott orgonaszó helyett egy komplett zenekar szolgáltatta a zenét, amelyre a hívek közül többen szinte táncra kerekedtek. Az úrvacsora viszont áhítatos, halk muzsikára zajlott szabályos forgatókönyv szerint. Egy irányító ember mindig jelezte, mikor melyik padsor hová soroljon be – erre szükség is volt, mert voltunk becslésem szerint kb. 100-an. Természetesen mindannyian kimentünk – hangsúlyozták is, hogy az úrvacsorát mindenkinek, felekezetére való tekintet nélkül kiszolgálják. Annyira megható volt számomra az egész, hogy nem bírtam könnyek nélkül megállni…
