Laurent Obertone: Gerilla
Karácsonykor nem akartam ilyesmit olvasni. Aztán az ünnep után kézbe vettem. Valóban megdöbbentő, letaglózó olvasmány. Megosztó is. Sokan írtak róla. Ezért döntöttem úgy, hogy ezekből szemelgetek.
Gárdonyi Géza: Bibi
Annyira megérintett ez a regény, és annyira sajnáltam, hogy csak a Kindlén (e-könyv olvasón) olvastam! Mert ha nem, bizonyosan egy csomó mindent aláhúzkodok benne, hogy el ne felejtsem. Pedig nagyon kevés könyvvel teszem ezt meg. Csakis kizárólag olyanokkal, amelyek mély hatást gyakorolnak rám, és amiket hordozok magammal hetekig, hónapokig – a lelkemben.
Szerelmes Gárdonyi
Közismert, hogy Gárdonyi Gézának nem volt szerencséje a nőkkel. Ugyan szerette őket, vágyott a házasságra, de a sok csalódás és bánat miatt magába fordult, és a fájdalmairól nem beszélt. Ám novellái, regényei sokat elárulnak, ha értő szemmel és szívvel olvassuk őket.
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Ismét Schäffer Erzsébetnek a Nők Lapjában megjelent írása vett rá arra, hogy újraolvassam a már-már elfeledett klasszikus Kosztolányi-művet.
A sorozat, ami függővé tesz!
Persze hogy véletlenül pont a legutolsó kötettel kezdtem! Hogy mással ez ne forduljon elő, rögtön az elején elárulom a helyes sorrendet: 1. A hipnotizőr 2. A Paganinini-szerződés 3. A tűz tanúja 4. A bosszúálló 5. Lesben 6. A nyúlvadász. Eddig is rajongtam a skandináv krimikért, az első számú kedvencen Jo Nesbo (akinek sikerült összegyűjtenem minden bűnügyi regényét), de megkockáztatom, hogy Lars Kepler még rajta is túltesz. Illetve túltesznek, merthogy ez egy írói álnév, ami egy svéd házaspárt takar: Alexandra és Alexander Coelho Ahndorilt (már bocsánat, de ezek a nevek is roppant gyanúsak), akik már azelőtt, külön-külön is elismertírók voltak. Ez is érdekes.
A gyógyszer: Agátakriszti és Miszmarpli!
Jó, jó, tudom, hogy Agatha Christie és Miss Marple. Csak mostanában nem érzem valami jól magam, kell egy kis hülyéskedés!
Schäffer Erzsébet: Ezüstróka
„Millió és millió történet zajlik, a nő és a férfi örök rejtély marad. Vajon miért? Pedig erről szól a világirodalom java az idők kezdetétől mostanig. Mégis, amikor ott vagy benne – megfejthetetlen…”
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Kaptam karácsonyra egy 5000 Ft-os könyvutalványt, amit a pápai Anna Könyvesboltban lehetett beváltani. Általában a netről rendelem a könyveimet, illetve az utóbbi időben rákaptam az e-könyvekre, mert olcsóbbak és nem foglalnak annyi helyet (ami nagy előny, mert már szinte minden szobánk tele van könyvekkel), de mivel ezt itt kellett elköltenem, bementem a könyvesboltba, ahol hamarosan kiválasztottam egy Schäffer Erzsébet regényt (még nem olvastam, de hamarosan jövök vele), aztán csak nézegettem a kínálatot eléggé tanácstalanul, de mindenféle előítélet nélkül. Végül – mivel rohamosan fogyott az időm – odamentem a boltos hölgyhöz, és megkérdeztem, mi mostanában nagy kedvenc s egyúttal igényes irodalom, mit ajánlana. Két kötetet emelt le a polcról, az egyik ez volt. Nos, hálás vagyok érte; igazán szívhez szóló, sőt izgalmas történetet kaptam!
Üzenet a kamaszoknak
Írom a ME Upper InterMEdiate munkafüzetet (a könyv kéziratával már elkészültem), amelybe belevettem egy érdekes, 1959-ből (!) származó szöveget egy denveri bíró, bizonyos Philip B. Gilliam tollából. Hihetetlen, mennyire aktuális napjainkban is! Le is fordítottam, és ezennel közkinccsé teszem.
Méltatlanok
Ez az írás recenziónak indult, de aztán más lett belőle. Kiket becsülünk meg manapság? Kire vagyunk büszkék, kiket olvasunk, kiket nézünk és hallgatunk?
Csaba testvér édesanyja megmondja a tutit a gyereknevelésről!
Böjte Csaba édesanyja 78 éves korában, 2015-ben hunyt el. Nézetei a gyereknevelésről ma is időszerűek, sőt! Sok szülő okulhatna belőlük. Hátha még nem késő, közzéteszem a legfontosabb gondolatait, egyúttal szívből ajánlom Karikó Éva interjúkötetét. Gyönyörűséges, szívmelengető olvasmány.
Bohém rapszódia (azt hiszem, mindegy, ki írta)
…mert ez Freddie Mercuryról szól. Ha ismerted a történetét, akkor azért, ha meg nem tudtad, csak szeretted a Queen zenéjét, akkor meg azért! Tényleg mindegy. Ha életed bármely szakaszában fontos volt neked a Queen, akkor mindenképpen olvasd el ezt a könyvet!
Bódis Kriszta: Carlo Párizsban – regény a cigányokról
(Legutóbb ortodox zsidó emberekről szóló regényekről írtam, de ez a bejegyzésem nem igazán keltett érdeklődést...) Jöjjön most akkor egy olyan könyv, amely az ózdi roma gettóban játszódik!
Asher Lew és a Hívő lelkek
Érdekes dolog, hogy három héten belül két olyan könyv került a kezembe, amelynek főszereplői vallásos zsidók, és akik a keresztények vonzáskörébe kerülnek.
Michael Cunningham: Mire leszáll az éj (ez is egy Tainted Love)
Mikor kivettem a könyvtárból, nem gondoltam, hogy ez egy meleg-regény lesz. A fülszövegben ugyanis ezt olvastam: „Peter és Rebecca Harris középkorú New York-i házaspár, akik látszólag mindent elértek az életben, amit csak el lehet érni. (…) Minden okuk megvan hát az elégedettségre és a boldogságra. Ám egy napon megérkezik Rebecca öccse, Ethan. Az egykor drogfüggő, de elragadóan jóképű és tehetséges fiatalember szépségével és zabolázhatatlan szabadságvágyával ellenállhatatlan hatást gyakorol Peterre, aki egyszeriben kételkedni kezd az általa képviselt művészekben és a művészetben általában, a saját karrierjében, a házasságában - egész addigi világában, amelyet olyan gondosan épített fel magának, s amelyen most egyre nagyobb repedések tátonganak.”
Ughy Szabina: A gránátalma íze
Bevallom, kis fenntartással ballagtam át az iskolába az általam eddig ismeretlen, fiatal írónő könyvbemutatójára. Ha egyik kolléganőm nem ajánlja lelkesen, lehet, hogy át sem megyek. De hát nekem, mint magyartanárnak, írónak, közéleti szerepeket vállaló személynek illik ilyen programokon részt vennem, nem igaz?
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Talán a Nők Lapjában (igen, sokszor jelennek meg ott figyelemfelkeltő, régi vagy kortárs irodalmi műveket népszerűsítő írások) olvastam Szilágyi István erdélyi író híres regényéről. Illett volna ismernem vagy legalább hallanom róla, de így az újdonság erejével hatott rám. És milyen mély benyomást keltett bennem! Olyan volt, mint egy népballada (mindig is szerettem ezt a műfajt); nyomasztó, tragikus, néha megmagyarázhatatlan, ezért kérdéseket felvető, sőt lelket gyötrő, (vér)nyomot hagyó… No de lássuk a sztorit, ami viszont egy krimire emlékeztet.
Horváth Gergely: A szív útjai
Horváth Gergelyről már írtam a Jézus és a rock and roll című könyve kapcsán. S mivel az rám olyan hatalmas hatást tett, érthető, hogy elkezdtem kutakodni a többi műve után, bár nem is voltam biztos benne, hogy léteznek-e egyáltalán. A Jézus…-ban említi egy elkezdett, de soha be nem fejezett regényét, aminek a főhőse gyanúsan emlékeztetett az én Tainted Love c. regényem Márkjára. Így aztán amikor elkezdtem olvasni A szív útjai fülszövegét (a Bukkline-on Bukkantam rá :D az antikvár könyvek közt), rögtön tudtam, hogy ezt is el meg kell rendelnem: „A Márk háza előtti utolsó kanyarban eddig soha nem látott tisztasággal pillantom meg a problémám: nincs életem.”
A St. Oswald fiúiskolában is!
Joanne Harris A St. Oswald fiúiskola eredeti címe Different Class, amit sokféleképpen le lehetne fordítani, pl. más/eltérő/különböző osztálynak, szóval itt akár már gyanús is lehetne a történet, de a „buzi” szó csak a 89. oldalon bukkan fel először.
Németh László: Kocsik szeptemberben – és Édesapám
Nem is értem, miért nem olvastam eddig Németh Lászlót. Nos, az Iszony „megvolt”, nem is egyszer, újra és újra végigszorongtam Kárász Nelli és Takaró Sanyi történetét (végig az utóbbival együtt érezve), de hogy miért nem folytattam?... Most határoztam el – több szabadidőm lévén –, hogy pótolom a lemaradást, így elsőként a Kocsik szeptemberben című rövid (alig több, mint 200 oldalas) regénnyel kezdtem.
Héléne Grémillon: A bizalmas
Pokolian jó könyv. Pedig háborús (is). De nem ez a lényeg. A szerző, a fiatal francia Héléne Grémillon mesterien adagolja az izgalmat és a feszültséget. Lassú könyv, és mégis letehetetlen. A sztori dióhéjban: Camille, a harmincas évei közepén járó nő gyermeket vár egy olyan férfitól, akinek nem biztos az érzelmeiben. Nehéz helyzetét fokozza, hogy meghal az anyja, s úgy érzi, magára marad. Különös dolog történik: a részvétnyilvánító levelek között egy feladó nélküli borítékot talál a postaládájában, majd minden kedden egy újabbat, ugyanazzal a kézírással. A rejtélyes levelek egy Annie nevű lányról szólnak, aki összebarátkozik egy gazdag Madame M. nevű asszonnyal, aki támogatja őt festői ambícióiban. Annie érzi, hogy valami gyötri, emészti a nőt. Az hónapok múltán osztja meg vele a takargatott titkát: nem lehet gyermeke, ezért boldogtalan. Annie tesz egy felelőtlennek tűnő kijelentést: ő úgysem vágyik gyermekre, majd kihordja az asszony helyett! S ne felejtsük el: a múlt század 30-as éveiben járunk, amikor még nem volt divatban a béranyaság. Hogyan oldják meg ezt a problémát? És vajon mit szól hozzá a férj, aki szereti a feleségét? A történetben szerepel még egy Louis nevű fiú is, aki gyerekkora óta szerelmes Annie-ba…
Coelho: Az Ötödik Hegy
Coelhóról leírtak már sok mindent; egyesek az egekig magasztalják és alig várják, hogy megjelenjen egy újabb kötete; mások csak legyintenek rá: „á, csupa közhely, amit ír”, vagy megélhetési írónak tartják. Én összességében kedvelem, s azt hiszem, minden regényét olvastam. (De nem szoktam posztolni az idézeteit a Facebookon, s ettől most is megkíméllek benneteket.)
Svitel Anna: 896 – Utazás egy szám körül
Szokásom, hogy negyedévente megrendelek 4-5 könyvet; többségében az általam ismert és szeretett írók frissen megjelent műveit, vagy mások által ajánlott regényeket. De mindig van egy „meglepetés” könyv is a csomagban, ami eddig ritkán okozott csalódást. Így bukkantam rá pl. a török Orhan Pamukra vagy a japán Murakami Harukira. A mostani „lutri” Svitel Anna Franciaországban élő író első regénye volt, amely az általam preferált L’Harmattan Kiadó (mert náluk jelent meg az én első regényem) 30%-os akciójában keltette fel figyelmemet. És ezáltal is beletaláltam!
Az elsodort falu
Mit akart a szerző ezzel a regényével elérni? Ezt mondja meg maga a regény. (…) Most már csak valami vad képtelenség érzésével tudom vállalni, sajátos érzés szédít, melyet magam előtt sem tudok elemeire világosítani. Olyan furcsa volt minden az életemben. Az: hogy írtam, hogy akartam, hogy szerettem. Talán nem is éltem. Talán csak álmodtam magamat. (…) De igen sok kifogás is tétetett regényem ellen, mégpedig egészen jóhiszemű emberek részéről. (...) Iskolai szabály, s ezek a botránkozók tudják legjobban könyv nélkül, hogy a művész az életből veszi alakjait, onnan kell vennie és onnan veszi az eseményeket is. De hát akkor ezek szerint a sóhajtozók szerint ezt a szabályt oda kell módosítani, hogy igen, vegye onnan, de azokat a személyeket, amelyek legmélyebb kifejezői az életnek, s azokat az eseményeket, melyek legtisztábban mondják össze a sokféleség egyetlen értelmét, ezeket nem szabad érintenie. Fő ok erre – szerintük –, mert az esztétikai élvezetet zavarja, ha ismert személy vagy esemény van a regényben. (…) A regény egyes – különösen erotikus jeleneteivel – sértem a morált. (…) Egy analfabéta még azt is mondta, hogy „kulcsregény.” Sokkal jobban szeretem embertestvéreim, hogy ne engedjem, hogy igazuk legyen. Jól van, hibáztam. (…) Mert érdekes olvasni az életről írt szabályokat, de érdekesebb élni az életet.
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Ha szereted a nagyon izgalmasan unalmas, lassú, lélekboncolgatós, visszaemlékezős könyveket és a Csengetett Mylord sorozatot, akkor okvetlenül olvasd ezt el!
Jókai Anna: Átvilágítás
Van abban valami szívszorító, hogy az ember úgy vesz a kezébe egy rég várt könyvet, hogy tudja: az írója már nem teheti ezt meg; nem sokkal azután, hogy megírta, elhunyt. Ahogyan ő fogalmaz: „Mire ez az írás megjelenik, 85. évemben járok. Még itt leszek, vagy már ott – patetikus találgatás. Akárhogy is: befejezett, teljes memoár nincsen.”
Jókai Anna: Mindhalálig
Két hete halt meg Jókai Anna, egyik kedves íróm. Mivel az utolsóként – épp az Ünnepi Könyvhétre megjelent – regényét még nem olvashattam, (stílszerűen) a Mindhalálig című kötetéről született gondolataimat szeretném megosztani veletek.
Még a krimiíró is beleviszi az életét?
Már megint skandináv krimik! :) Ezúttal egy új felfedezettem: Camilla Lackberg. Nem akarom most ismertetni az eddig elolvasott két könyvét (Jéghercegnő és A hableány), de mindenképpen ajánlom azoknak, akik így a májusi melegben a svédországi télbe szeretnék képzelni magukat valami letehetetlen, borzongatóan izgalmas és elgondolkodtató olvasmánnyal a kezükben. Zseniális ez a nő! A Kindlén már vár a többi krimije, hamarosan rávetem magam a soron következőre.
Joanne Harris: Szent bolondok - és a Tainted Love
Bár Joanne Harris összes regényét olvastam, mindig úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy „ez most engem nem érdekel”. Mert mivel is nyűgözhetne le egy XVII. századbeli, Franciaországban játszódó, apácákról szóló történet? Aztán mégiscsak kivettem a könyvtárból. Nem kellett csalódnom.
A Coming Out Könyv és a Tainted Love
Egy barátom – akire nagy hatást tett a regényem – hívta fel a figyelmemet Kincses Marcell (felvett név) Coming Out Könyvére, amelynek alcíme: Egy meleg ifjúsági lelkész előbújásának története. E-könyv formátumban rendeltem meg a neten, és a telefonomon olvastam végig egy szuszra a mintegy 100 oldalas kiadványt.
Egy angol szépkiejtési verseny margójára
Tegnap egy pápai gimnáziumban zsűriztem angol szépkiejtési versenyen. Örömmel vállaltam a felkérést, hiszen nem ez volt az első eset; hosszú évek óta rendszeresen meghívnak az általános iskolások megyei döntőjének zsűrijébe, de még messze földön is jártam: Siklóson, a református általános iskolában, talán négyszer is.
Irving Stone: Michelangelo
Beszélő név a Stone (=kő) – és az Irving is majdnem carving (=faragás) – egy olyan írónak, aki a világ legjobb szobrászáról, annak monumentális alkotásairól ír monumentális regényt. Nem tudom, könyvben hány oldal lehet, én e-könyvben olvastam egy héten keresztül. Nem untam meg egyszer sem, sőt a héten valóságos Michelangalo-lázban égtem, előkeresvén a régi albumomat, amelyben láthatóak szobrai és festményei. Olvasás közben fel-fellapoztam az aktuális műveknél, és több szoborra rákerestem a neten, hogy minden szögből láthassam.
E. M. Forster: Szoba kilátással
Erről a rövidke regényről nem tudok sok jót írni, nekem kissé unalmas volt.
O. Truc: Sámándob
Megint egy skandináv krimi? Igen, ugyanis szokatlan módon megbetegedtem, harmadik napja fekszem lázasan, s bár az alváson és a rádióhallgatáson kívül néha tévénézéssel is próbálkozom, leginkább az olvasás szórakoztat. Az ingyenesen letöltött e-könyvek közül ismét egy skandináv krimit választottam, lássuk, tudnak-e valami újat mutatni.
K. Ohlsson: Őrangyalok
Eddig a skandináv krimi számomra egyértelműen a norvég Jo Nesbó írót jelentette, alkoholproblémáival küzdő Harry Hole nyomozó főhősével. Ott sorakozik az összes kötet a polcon, időrendbe szedve, újraolvasva. Mivel a könyvtárunk egy Kindle e-könyv olvasóval bővült karácsonykor, az uram feltöltött rá pár ingyenes olvasnivalót, köztük a svéd Kristina Ohlsson két krimijét. Lássuk csak, mondtam, tud-e ez a skandináv nő írni. Hát nem csalódtam, az események feszesen követték egymást, folytonosan izgalomban tartva az olvasót (vagyis engem), mindig új gyanúsítottak bukkantak fel, a történet a krimi szabályainak megfelelően bonyolódott…
Déry: Képzelt riport...
Azért vettem a kezembe Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról c. kisregényét, mert tegnap hajnalban arra ébredtem, hogy ez a gondolat motoszkál a fejemben: Mi is annak a Déry-regénynek a címe? Valami popfesztivál? Jelentés a popfesztiválról? Aztán eszembe jutott a teljes címe, akkor meg a főszereplőkön kezdtem tanakodni. A nő Eszter, oké, de hogy hívják a férfit, aki a keresésére indult? Ám hiába töprengtem, nem jutott eszembe, így hát elaludtam. Reggel első dolgom volt, hogy megkeressem a könyvespolcon a vékony kis kötetet, s mivel betűrendben vannak rendezve a könyvek, hamar meg is találtam. Olcsó könyvtár-sorozat - később jöttem rá, hogy jogosan... Kinyitottam, és az első szó a férfi főszereplő neve volt: József. Hogy pont ez nem jutott az eszembe! (A férjemet így hívják.)
Kató néni naplója
Csikós Józsefnét, leánykori nevén Nagy Katalint mindenki Kató néniként ismerte. Hajlott hátú, vékony, apró öregasszonyként emlékszem rá, akitől - bár meggyötörte az élet -, soha egy panaszszót se lehetett hallani, egészen haláláig megőrizte derűjét és hitét.
