A jókedvű adakozót szereti az Isten
Az adakozás az istentiszteletnek az a része, amelyet talán a legtöbb értetlenség és félreértés vesz körül. Kéreget az egyház – állítja a világias felfogás. Vannak lelkészek, akik nem merik, vagy nem akarják hirdetni az adakozást, mert valóban tartanak a kéregető egyház bélyegétől, netán egyszerűen csak feleslegesnek tartják, mondván: úgyis mindenki önként ad, miért kellene külön felhívni erre a figyelmet. Mások pedig túlhangsúlyozzák, az istentiszteleti hirdetések középpontjába állítják, és pusztán anyagias szemléletmóddal tekintenek az adakozásra. A katolikus szentmisén sokakat zavar – főként olyanokat, akik csak alkalmanként vesznek azon részt –, hogy az orruk alá dugják a perselyt, és úgy érzik, árgus szemekkel figyelik, vajon mennyit dob bele. Sőt most - a választások kapcsán - ilyen mocskolódó posztokat olvastam a Facebookon: nem szabad a keresztény értékrendet hirdető pártokra szavazni, hiszen a papok úgyis mindig ellopják a pénzt, ami a hívek adakozásából gyűlik össze.
Vasárnap
Ismét azon gondolkozom, hogy el kellene végeznem a Teológiát. Az előző rektor már hosszú évek óta mondogatta, és most az új rektor is elkezdett kapacitálni. Folyton ezen jár az eszem mostanában.
