Ökumenikus gyülekezeti kirándulás
Nem is tudom, mióta szervezek kirándulásokat, de 10 éve biztosan. Azóta már hagyománnyá vált, hogy évente kétszer: valamikor pünkösd után és ádventben egy vasárnap útnak indulunk egy busznyi lelkes emberrel. Délelőtt részt veszünk egy istentiszteleten vagy szentmisén, és este közös vacsorával zárjuk a napot. Sok élmény áll mögöttünk: gyógyfürdőztünk Csisztapusztán, megcsodálhattuk Közép-Európa legnagyobb édesvízi akváriumát Poroszlón, bőrig áztunk az Őrségben, túléltük a hőségrekordot a Budai Várban, fagyoskodtunk Pannonhalmán és Győrben, jártunk Berzsenyi Dániel nyomában, lekéstük a vonatot a Cuha-völgyben, vásárt látogattunk Pozsonyban és Bécsben, legutóbb megnéztük New Yorkot és Rómát… illetve az etyeki Korda Filmparkban a díszleteit.
„Hadd menjek, Istenem…” – Ökumenikus zarándoklat Ménfőcsanaktól Pápáig
A zarándoklatot záró körben legkedvesebb ökumenikus énekemből idéztem: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd / Fájdalmak útjain mindig feléd” – aki járt már zarándokúton, pontosan érti, mire gondoltam. Még hozzátettem: „A szent angyalsereg mind nékem integet” – a társakra gondoltam, akik megnyíltak nekem, akiknek megnyíltam, akiktől nagyon sokat tanultam, és akiknek nagyon sokat köszönhetek.
