Sör a síron? Ez Bohémia!
Sétálgatunk a jiríkovi temetőben (Jiríkov egy kisváros Csehország legészakibb csücskében), miután elhelyeztük a koszorúnkat férjem édesanyjának sírján. A temető csodálatos helyen fekszik, rálátni a környező hegyekre, az erdő őszi színkavalkádban pompázik. Gyönyörködünk a látványban. Egy családdal találkozunk a sírok közötti ösvényen, mögöttük egy idős ember baktat kissé lemaradva. Megáll mellettünk és megszólít bennünket (természetesen csehül): „Nem akarnak vásárolni valamit?” Elnevetjük magunkat: „Ugyan mit?” „Hát egy szép sírhelyet! Sok szabad hely van még mindenfelé, nézzék csak! Válasszanak!” „Köszönjük, most nem szeretnénk” – válaszolja a férjem, és igyekeznünk kell, hogy ne röhögjünk hangosan. Mégiscsak temetőben vagyunk!
Vetettem számot (2019)
A 2019. nagyon jó év volt. Ritka jó! Januárban ugyan szinte hiányérzetet jelentett, hogy nem a teológiai vizsgákra készültem, hanem a ME InterMEdiate angolkönyvünk (lányommal, Csikós Borbálával együtt írtam) átdolgozásán végeztem az utolsó simításokat. És mivel februárban kezdtem el írni a ME Upper InterMEdiate-et (ezt fiammal, Csikós Mátyással), hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a tanulás egy ideig nem fog beleférni az időmbe, és beadtam a halasztási kérelmemet.
