Kezdőlap

25 év, evangélikus, kántor, református, szolgálat

25 év szolgálat

2021. november 4.

Bizony, már több, mint 25 éve történt, hogy Kovács Elemér, az akkori református lelkipásztor üzent, hogy – mivel valahonnét megtudta, hogy református vagyok – jöjjek el én is a következő istentiszteletre. Erre egyszerűen nem mondhattam nemet, úgyhogy vasárnap már ott ültem a padban. Az istentisztelet végén Csöngei Dezső bácsi (aki evangélikus létére azon is mindig részt vett) megszólított:

- Lívike, úgy hallottuk, maga tud zongorázni.

- Ami azt illeti, tanultam hat évig...

- Akkor legyen a kántorunk! Megfizetjük!

- De hát... – szabadkoztam – azelőtt nem is jártam templomba! És nem ismerem az énekeket!

- Nem baj, majd megtanulja!

Hát így kezdődött. Csakugyan megtanultam, lassacskán: eleinte csak a dallamot játszottam mindkét kézzel, később néhány egyszerűbb akkordot tettem alá, majd pár évvel később elkezdtem a korálkönyvből is orgonálni. (És nem a pénzért, hiszen a kántori illetményemből indult a Hazafelé alapítvány – de ez egy másik történet.)

És azóta szinte minden vasárnap ott ülök az orgonánál; van, amikor kétszer is, hiszen a dabronyiak is örömmel fogadtak. Soha nem fogom elfelejteni Horváth Dezső bácsit és feleségét, Lujza nénit, de nagy szeretettel emlékszem a többiekre is – hadd ne említsem őket név szerint, mert nem szívesen felejtenék ki közülük senkit, akik azóta sajnos már szintén nincsenek közöttünk. Mégis egyvalakit nem hagyhatok ki: ő Márkus Géza, aki miatt a somlóvecsei kántorságot is elfogadtam. Akkoriban havonta egy vasárnapon három istentiszteleten is orgonáltam. És ne feledkezzünk meg a temetésekről sem, amik szintén a kántori szolgálat részét képezik.

A lelkészek jöttek és mentek; ki ilyen, ki olyan emlékeket hagyván maga után. Én szeretettel emlékezem mindnyájukra, mert – bár időnként voltak nehézségek, súrlódások – mindegyiküktől tanultam valami fontosat, újat vagy szépet.

Lássuk őket időrendben: Kovács Elemér, Karsay Lajos, Varga György, Nagy Zoltán, Dorn Réka, Lackner Eszter, Holger Manke, Pongrácz Máté, Pethő Judit, Kopf András, Polgárdi Sándor, Apostol Pál, Kovács Viktor, Baráth Julianna, Juhász Dénes, Árus-Kovács Gábor (bizony, a nagyalásonyi szentmiséken is többször orgonáltam), Béres László, Szabóné Nyitrai Márta, Szemerei Benjámin és Mitykó András – ez, akárhogyan is nézzük, 20 név! Közülük hárommal jelenleg is rendszeresen együtt szolgálunk, az ökumené jegyében, ami mindig is a szívügyem volt. Hála Istennek, hogy megadatik!

…Mennyi emlék, mennyi vidám és szomorú történet… egy kötetet megtölthetnék velük! A továbbiakban igyekszem néhányat megosztani veletek.