Kis-Balaton futóverseny, Zalakaros 2022. szeptember 17.
Eddig még soha nem futottam több mint egy órát szakadó esőben, de most ez is megtörtént! Olyan már előfordult, hogy esőre álló időben indultam el, hogy hátha megúszom, és többnyire sikerült is, és csak a vége felé áztam meg kissé. De tegnap nem volt mit tenni: ha már egyszer beneveztem erre a futóversenyre, végig kellett csinálni! Aggódtam is, főleg azon, hogy mit vegyek fel, ezért megkérdeztem a lányomat - aki profi futó, triatlonos -, hogy mit ajánl. Azt mondta: „Mama, öltözz úgy, mint máskor! Egy idő után úgyse fog számítani. Nem kell esőkabát.” Igaza is lett. Az esélytelenek nyugalmával kezdtem neki a 10,5 km-es távnak, mert már az elején láttam, hogy itt nem terem nekem babér. Összesen több mint 500-an neveztek, jó sokan az 50+ kategóriában (amiben én is), és látszott, hogy nem afféle amatőrök (mint én). De ez nem szegte a kedvem. Az sem, hogy már az elején eláztam, de tényleg nem zavart, hiszen amúgy is izzadtam volna. Akkor meg nem mindegy? :) Amikor beleléptem egy jókora pocsolyába és szuttyogott a cipőmben a víz, az is csak fél percig volt érdekes, hamarosan elfeledkeztem róla. A szervezők igyekeztek mindent megtenni, hogy jó hangulatot teremtsenek; szólt a zene, buzdított a szpíker, ám az út mentén nem álltak szurkolók, az eső mindenkit elriasztott. Sebaj! Megcsinálom! – gondoltam. És megcsináltam. Kicsit rosszabb időt futottam, mint amit elvártam magamtól – ez versenyen 6 perc/km alatt lenne –, ám nem keseredtem el: a kategóriámban 6. lettem. Ilyen időben az az 1:04:20 sem olyan rossz 57 évesen, igaz?
Egy terepfutóverseny, amin tutira nem indultam volna, de a végén mégis jó lett!
Azt kértem a születésnapomra a lányomtól, hogy jöjjön el velem futni egy hosszabb távot. Az ugyanis egyedül meglehetősen unalmas. Azt mondta, rendben van. És mi lett belőle? Két futóversenyt kaptam ajándékba! Sajnos nem vele, és nem is hosszabb távot – ez utóbbit mondjuk nem is bánom. De tegnap szembesülnöm kellett azzal, hogy 7 km-t kell futnom terepen, méghozzá föl a csókakői várba! Hűha… ilyen versenyekre sohasem neveztem, mert tisztában vagyok a korlátaimmal. 57 éves vagyok, sík terepen, aszfalton egész jó időeredményeket hozok, de ekkora szintkülönbség, ráadásul terepen…! Szóval aggódtam rendesen. De hát nem volt mit tenni, ha már be lettem nevezve, akkor muszáj megcsinálnom! Mondjuk elég rosszul aludtam az éjjel, meredek sziklafalakkal és csúszós lépcsőkkel álmodtam. Aztán amikor odaértünk a helyszínre – a falutól távoli focipályára és játszótérre –, a viharos szél és a hegyek fölött tornyosuló fekete föllegek nem fokozták a lelkesedésemet.
