Minek nevezzelek?
Izgalmas kísérletet folytattam a Facebookon. Kezembe került a helyi óvodások névsora, és nem bírtam megállni, hogy ne legyen belőle egy poszt. Igen ám, de számítottam a reakciókra – ki mit lát bele! – ezért előkészítettem a másodikat is. A két szöveg ugyanaz volt: „Tegnap a kezembe került a (…) névsora. Csodálkoztam néhány név láttán, pl. (…) Nos, nem is tudom, mit gondoljak.”
A névadásról
Budapesten születtem, és egészen addig, amíg el nem költöztünk onnan, nem ismertem egyetlen Líviát sem. Olyannyira szokatlan név volt az akkoriban, hogy a kórházban, amikor a nővér megkérdezte anyukámat, hogy mi lesz a nevem, és ő megmondta, csak nézett hüledezve: „Ilyen név nincs!” És a karszalagomra azt írta rá: Sylvia (sic!).
