Kis-Balaton futóverseny, Zalakaros 2022. szeptember 17.
Eddig még soha nem futottam több mint egy órát szakadó esőben, de most ez is megtörtént! Olyan már előfordult, hogy esőre álló időben indultam el, hogy hátha megúszom, és többnyire sikerült is, és csak a vége felé áztam meg kissé. De tegnap nem volt mit tenni: ha már egyszer beneveztem erre a futóversenyre, végig kellett csinálni! Aggódtam is, főleg azon, hogy mit vegyek fel, ezért megkérdeztem a lányomat - aki profi futó, triatlonos -, hogy mit ajánl. Azt mondta: „Mama, öltözz úgy, mint máskor! Egy idő után úgyse fog számítani. Nem kell esőkabát.” Igaza is lett. Az esélytelenek nyugalmával kezdtem neki a 10,5 km-es távnak, mert már az elején láttam, hogy itt nem terem nekem babér. Összesen több mint 500-an neveztek, jó sokan az 50+ kategóriában (amiben én is), és látszott, hogy nem afféle amatőrök (mint én). De ez nem szegte a kedvem. Az sem, hogy már az elején eláztam, de tényleg nem zavart, hiszen amúgy is izzadtam volna. Akkor meg nem mindegy? :) Amikor beleléptem egy jókora pocsolyába és szuttyogott a cipőmben a víz, az is csak fél percig volt érdekes, hamarosan elfeledkeztem róla. A szervezők igyekeztek mindent megtenni, hogy jó hangulatot teremtsenek; szólt a zene, buzdított a szpíker, ám az út mentén nem álltak szurkolók, az eső mindenkit elriasztott. Sebaj! Megcsinálom! – gondoltam. És megcsináltam. Kicsit rosszabb időt futottam, mint amit elvártam magamtól – ez versenyen 6 perc/km alatt lenne –, ám nem keseredtem el: a kategóriámban 6. lettem. Ilyen időben az az 1:04:20 sem olyan rossz 57 évesen, igaz?
Futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam
Nagyon vártam már ezt a futóversenyt. Utoljára 2019-ben volt Jánosházán, aztán a rákövetkező két évben a Covid miatt elmaradt. Akkor második lettem, és arra készültem, hogy legközelebb megnyerem, ugyanis sokkal jobb időket futottam, mint első alkalommal. Most ráadásul szurkolótáborral érkeztem: eljöttek a rokonok Csehországból (no, nem miattam), és szerintem ez is segített. Elég rossz idő volt: viharos szél, 3 °C, de ezt nem annyira bántam, hiszen hozzászoktam a szeles, hideg időben való futáshoz. Gondoltam, legalább kevesebb versenytársam lesz. Így is lett: a korábbi több száz résztvevő helyett mintegy nyolcvanan neveztünk az 5 km-es, 10,5 km-es és a 21 km-es félmaratoni távokra, én az 50+ kategóriában 10,5 km-re. Ez az én igazi versenyszámom, mivel nem futok gyorsan, de eléggé kitartó vagyok. (Sokszor megfordult a fejemben, hogy meg kéne próbálkoznom a félmaratonnal, de eddig még a közelébe sem kerültem; a legtöbb, amit egyszerre lefutottam, 14 km volt. Persze lehet, hogy képes volnék rá, de visszatart, hogy több, mint 2 óráig tartana.)
