Gondolatok tanévkezdéskor I.
Olvasom a Magyar Demokratában az interjút Hajnal Gabriellával, a Klebelsberg Központ új elnökével, és hüledezem. Biztos, hogy tudja az elnök asszony, mi a helyzet vidéken? Belelát vajon az oktatás jelenlegi, valós állapotába? Az rendben van, hogy az a célja, hogy az iskolák gyermekközpontúvá váljanak, de hogy ismeri-e az oda vezető utat, azt kétlem. Ezt mondja: „A tankerületek feladata az, hogy biztosítsák a gyerekek és a szülők igényeinek megfelelő feltételeket az iskolákban. Vagyis egy tankerületen belül lennie kell olyan intézménynek, ahol magas szinten működik a tehetséggondozás, és olyannak is, ahol felzárkóztatásra van nagyobb szükség. Egy másik tudjon fogadni fogyatékkal élő tanulókat, egy harmadik pedig egyéb tanulási nehézségekkel küzdő gyermekeket.” Ez szépen hangzik, és egy nagyvárosban minden bizonnyal megvalósítható. De van-e igazi választási lehetősége egy kis faluban élő szülőnek, ha mondjuk nincs autója, vagy ha van, de épp az ellenkező irányba jár dolgozni, és lehet, hogy jóval korábban kell elindulnia, hogy odaérjen?
Tanévkezdés tanárok nélkül?
Ilyen tanévkezdés előtti állapotokra még nem emlékszem, holott ez lesz a 31. tanévem! Egy héttel szept. elseje előtt az iskolánkban még nincs matematika, kémia és ének szakos tanár sem. És nem vagyunk egyedül ezzel a problémával: a szomszédos iskolákból is hiányzik nem egy pedagógus, pl. fizika, informatika vagy éppen angol szakos. Eddigre mindig készen voltam az órarenddel (évek óta én csinálom), ám most hozzá se tudtam fogni. Hogyan? Ki fogja a gyerekeket tanítani? Nagy szerencsénkre egy nyugdíjas hölgy ma elvállalta a 7-8. osztályban a matematika- és a fizikaórákat, de sokat hezitált előtte, ugyanis a tankerület bruttó 2500 Ft-ot akart fizetni neki egy órára. Végül kialkudott 3000 Ft-ot (ami szintén nem valami jelentős összeg).
