Hála, hála, hála!
12 napja (pont a névnapomon) vettük észre, hogy valami nem stimmel Luluval. Alig akart elindulni sétálni a tóhoz, útközben nem sietett, nem húzta a pórázt, s amikor levettük róla, nem szaladt el mindjárt lelkesen, ahogyan szokott. A jutalomfalatra nem reagált. Később hányt, és a vacsorájába bele sem kóstolt. Akkor még bíztunk benne, hogy csak elrontotta a gyomrát a zsíros csülökhús-maradékkal, amit szombaton kapott, és majd másnapra rendbe jön. Sajnos nem így történt; láthatóan még rosszabbul lett. Ekkor felhívtam az állatorvost, aki azt mondta, hozzuk be mindenképpen. Először megröntgenezték, de mivel nem találták egyértelmű jelét a bajának, ultrahanggal is megvizsgálták. Ekkor derült ki, hogy valami nagy gond van a hasnyálmirigy körül, még az is lehet, hogy rákos. Ez csak úgy derülhetett ki, hogy ha felvágják. Nem késlekedtek sokáig, szegény Lulu hamarosan műtőasztalra került.
