Ilyen tanévkezdés előtti állapotokra még nem emlékszem, holott ez lesz a 31. tanévem! Egy héttel szept. elseje előtt az iskolánkban még nincs matematika, kémia és ének szakos tanár sem. És nem vagyunk egyedül ezzel a problémával: a szomszédos iskolákból is hiányzik nem egy pedagógus, pl. fizika, informatika vagy éppen angol szakos. Eddigre mindig készen voltam az órarenddel (évek óta én csinálom), ám most hozzá se tudtam fogni. Hogyan? Ki fogja a gyerekeket tanítani? Nagy szerencsénkre egy nyugdíjas hölgy ma elvállalta a 7-8. osztályban a matematika- és a fizikaórákat, de sokat hezitált előtte, ugyanis a tankerület bruttó 2500 Ft-ot akart fizetni neki egy órára. Végül kialkudott 3000 Ft-ot (ami szintén nem valami jelentős összeg).
Az volna pedig a megoldás: rendesen megfizetni a pedagógusokat, és akkor nem volna ekkora hiány belőlük. Szinte hallom a hangokat: Mit akarnak már megint? Hiszen most emelték a fizetésüket! A rengeteg szabadságról nem is beszélve! Ez utóbbiról nem szeretnék írni, hiszen megtették előttem sokan. Inkább nézzük azt a „hatalmas” fizetésemelést.
Az jutott az eszembe, amikor a szüleim a pártállami időkben azt magyarázták, hogyan kell érteni azt, amikor az újság megírta, hogy „a Szovjetunióban a termelés egy év alatt 100%-kal növekedett, míg az Egyesült Államokban mindössze 30%-kal”. Képzeld el, kislányom – mondták –, hogy a Szovjetunióban volt egy gép, azután csináltak még egyet és így lett nekik kettő. Ez ugye 100%-os növekedés. Az Egyesült Államokban pedig volt száz gép, csináltak harmincat, így nekik 130 gépük lett, ami ugyan tényleg csak 30%-os növekedés, de ugye érted a különbséget? Igen, már kislányként is értettem. Nos, így van ez a mi fizetésemelésünkkel is. Az én fizetésem most, 31 éves munkaviszony után (csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy életem első munkahelyén dolgozom ma is) 220 000 Ft. Van egy főiskolai, egy egyetemi és egy vezető tanári diplomám, neveléstudományi doktori iskolai abszolutóriumom, írtam 7 tankönyvet (több tízezren tanulnak belőlük az országban) a hozzájuk tartozó munkafüzetekkel, tanári kézikönyvekkel, feladatlapokkal, interaktív tananyagokkal, és akkor még nem említettem a kompetenciamérési segédkönyvet, a számtalan módszertani szakcikket, az országos versenyeket… Mindenki eldöntheti, hogy ezek után a fizetésem – amely jelentős mértékben emelkedett! – sok-e vagy kevés. Szóval…? :D
