Ma történt az egyik 6. osztályban. Az angol munkafüzetben volt egy rövid szöveg Elvis Presleyről. Szorgalmi házi feladatnak adtam fel lefordítani azoknak, akiket esetleg érdekel. Két kislány vállalkozott rá, de mivel a „fordításuk” több helyen értelmezhetetlen volt (felismerni véltem a Google fordító melléfogásait), gondoltam, rászánunk egy kis időt, hogy megmutassam a többieknek is, hogyan kell hozzányúlni egy ismeretlen szöveghez. Arra akartam rávezetni őket, hogy elég megérteni a dátumokat, tulajdonneveket és a kulcsszavakat, amelyekből aztán józan paraszti ésszel is összerakhatjuk a jelentést. Jól is ment a dolog egészen addig, amíg a következő részlethez nem értünk: „He left school in 1953 and got a job as a lorry driver”. Nézzük meg, mely szavakat értjük – javasoltam. – Ő, iskola, 1953, foglalkozás, kamionsofőr… – ezeket ismerték. Rakjuk össze! Mondtam, hogy a „left” a „leave” ige múlt idejű alakja. Mi történt akkor 1953-ban? Otthagyta vagy elvégezte az iskolát? Hány éves is volt akkor, ha 1935-ben született? Nos, ez a nem várt kérdésem okozta a legnagyobb problémát…
Jöttek az ötletek: 25? Nem, hiszen 35 + 25 = 60… Akkor 20? Ez se stimmel, mondom, mert 35 + 20 = 55. Ja! 18? – kérdezte egy kislány. Igen – válaszoltam –, de ne kérdezd, mondd!
Ti gondoltátok volna, hogy ekkora gyerekeknek gondot okoz ilyesmit kiszámolni? Ó, hiszen nem is erről van szó – döbbentem rá. Ha rájöttek volna, hogy most számolni kell, akkor tudták volna a választ. Csak a kérdés nem így hangzott el…
