Erről a rövidke regényről nem tudok sok jót írni, nekem kissé unalmas volt.
A „boldog békeidőkben” játszódik, főhősünk a fiatal Lucy Honeychurch (=Méztemplom, micsoda név!) egy előkelő angol család sarja, akivel először Firenzében találkozunk. Lucy unokatestvérére, a vénkisasszony Charlotte nénire van bízva, aki őrködik erkölcsei fölött, bár a leányt igazán nem sok veszély fenyegeti. A panzióban, ahol megszállnak, ablakukból csak a belső udvar falait látják, és Mr. Emerson, egy idős angol úriember felajánlja, hogy cseréljenek szobát. Az ő fia, George lesz a bonyodalom kiváltója… Az egyik kiránduláson hogy, hogy nem, megcsókolja Lucyt, amit persze az éber Charlotte észrevesz, és minden erejével azon van, hogy lebeszélje a leányt az el sem kezdődött viszony folytatásáról.
Így is lesz. Odahaza Angliában Cecil, egy sznob fiatalember eljegyzi Lucyt (vajon miért?), közben – mit tesz Isten - George váratlanul felbukkan apjával a faluban. Lucy nem tudja, szerelmes-e belé, mindenesetre felbontja az eljegyzését Cecillel, és Görögországba óhajt menekülni két vénkisasszonnyal. Mr Emerson azonban elbeszélget vele, és Lucy rájön, hogy hát ő bizony szereti George-ot. Ekkor hangzik el a regény – számomra - egyetlen magvas gondolata, ami egyben a mottója: „A szerelmet elfojthatja, átalakíthatja, összekuszálhatja, de soha nem szabadulhat meg tőle.”
Ja, valami ilyesmiről szól a Tainted Love – Romlott vágy is? ;)
