Kezdőlap

ballada, Erdély, Gönczi Dénes, Jajdon, lélektani krimi, olvasok, Szendy Ilka, Szilágyi István

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba

2018. december 6.

Talán a Nők Lapjában (igen, sokszor jelennek meg ott figyelemfelkeltő, régi vagy kortárs irodalmi műveket népszerűsítő írások) olvastam Szilágyi István erdélyi író híres regényéről. Illett volna ismernem vagy legalább hallanom róla, de így az újdonság erejével hatott rám. És milyen mély benyomást keltett bennem! Olyan volt, mint egy népballada (mindig is szerettem ezt a műfajt); nyomasztó, tragikus, néha megmagyarázhatatlan, ezért kérdéseket felvető, sőt lelket gyötrő, (vér)nyomot hagyó… No de lássuk a sztorit, ami viszont egy krimire emlékeztet.

Szendy Ilka, a nemesi származású, pártában maradt, már nem fiatal leány ül a varrógépe előtt jajdoni házában. Mögötte Gönczi Dénes holtteste az ágyban… Ugye ütős, drámai kezdet? És az író mesterien adagolja a feszültséget (ez most nagyon közhelyes mondat, bocsánat), alig tudtam kivárni, hogy kije volt Ilkának ez az Amerikába induló Dénes, és vajon miért ölte meg. Aztán ahogyan kibomlott a történet, egyre inkább emlékeztetett Arany János Ágnes asszony balladájára, ahol – mint tudjuk – a gyilkosságot elkövetett nő elméje megbomlik, megőrül, és ezért már nem is tudunk igazán haragudni rá - mint ahogyan Ilkára sem (pedig de gonosz, de őrült!), Szeretője holttestét a disznóól alatti kiszáradt kútba dobja, s csak hordja, hordja rá a köveket, mintha ezzel elfedezhetné szörnyű tettét.

Komikus vagy tragikus intermezzo, hogy Ilka a kövekkel apasztott kút feletti disznóólba megveszi halott sógorának három malacát. Ezeket eteti finomabbnál finomabb ételekkel (amiket ő főz), megfürdeti és felöltözteti őket finom vászonból szabott ruhákba, és úgy becézi őket, mintha ők lennének a Dénes fiai. Mert amikor Gönczi Dénessel szeretkezett, a jajdoni úrhölgyeknek varrott fehérneműket vette magára (közben mindig a falon függő Rákóczi fejedelem képére sandított, s azzal hitegette magát, hogy hozzá méltó történelmi nagyúrral ölelkezik).

Ám persze - mint minden kisvárosban -, sokan tudnak sok mindent... vagy mindenki tud mindent? Végül - hogy ne áruljak el többet - Faggyas, a városszéli majdnem-hajléktalan, öntudatos napszámos teljesíti be Ilka sorsát…