Megint egy skandináv krimi? Igen, ugyanis szokatlan módon megbetegedtem, harmadik napja fekszem lázasan, s bár az alváson és a rádióhallgatáson kívül néha tévénézéssel is próbálkozom, leginkább az olvasás szórakoztat. Az ingyenesen letöltött e-könyvek közül ismét egy skandináv krimit választottam, lássuk, tudnak-e valami újat mutatni.
Az mindjárt tetszett, hogy a krimi a számomra teljesen ismeretlen Lapföldön játszódik, amiről azt hittem, hogy Finnországban van. Kénytelen voltam hát elővenni a térképet, hogy lássam: hogy is van ez tulajdonképpen? (Igazából mindig érdekelt a földrajz, más könyvek olvasásakor is elő szoktam venni, megnézni, hol is játszódik a történet.) Lappföld kb. 4 magyarországnyi területet jelent a Skandináv-félsziget északi részén, így jut belőle Svédországnak, Norvégiának és Finnorszégnak.
A történet java része Kautokeinóban játszódik (gondoltam, a könyv végére megtanulom, de nem sikerült memorizálnom, bevallom), mégpedig attól a naptól kezdve, amikor 40 napi sötétség után (igen, bármily hihetetlen!) felkel a nap, és kb. 15 percig látható is. Na ezt izgalmasnak találtam, s képzeljétek, hogy január vége felé is csak 4 óra hosszat van világos. És hogy mennyire van hideg? Valahogy úgy, hogy amikor az író azt írja, hogy „Megenyhült az idő, a mindössze mínusz 17 fok kicsalogatta az embereket az utcára…” – ezt nem pontosan idéztem, de valami ilyesmi.
Továbbá fogalmam se volt arról, hogy arrafelé van külön rénrendőrség, aminek a feladata a nevéből következik: a rénszarvastartók közti ellentéteket hivatottak megoldani, pl. kinek a rénjei mentek át más területére és ették meg a zuzmóit – izgalmas, ugye?
Ezek után nem is annyira érdekes maga a sztori. A bevezetőben a XVI. században menekül egy sámán, valamit elrejt, aztán máglyán végzi. A következő kép már napjainkban játszódik, ellopják a kautokeinói múzeumból a hatalmas értéket képviselő sámándobot, majd hamarosan megölik a sámán-ivadéknak tartott alkoholista rénpásztort, akinek a levágott füleit (rénszarvas-megjelölés módon bevagdosva) pár nap múlva megtalálják a múzeumban. A rendőrök közül az egyik, aki főnöki ambíciókra törekedik, utálja a lapp - azaz számi - származásút nyomozót, aki egy fiatal rénrendőrnővel igyekszik felderíteni a bűneseteket, és mindig betesz nekik. Ő is sáros talán? Az is kiderül, hogy a „fehér” lakosság közül sokan alsóbbrendű fajnak tekintik a lappokat, ezt is bőven ecseteli a szerző.
Van még arany(?)bánya, rejtélyes térkép, pedofil francia geológus, egy tragédiától megőrült és esténként üvöltöző nő, öntörvényű és bosszúszomjas rénpásztor urával, jojkaénekes nagybácsi kínai csajával… Apropó: a jojka a lappok ősi éneke, amely egy történetet beszél el, különleges énektechnikával. Találtam egy szép videót a Youtube-on: https://www.youtube.com/watch?v=D_McuNpDA_M
Afrikába nem vágyom, de ezeket a helyeket bizony megnézném! Főleg, ha csak kellemes mínusz 17 fok van… :)
