Ma a csetkommunikáció és a digilektus fogalmaival ismerkedhetünk meg. Jó gondolkodást/szórakozást kívánok! Az IKT legyen veletek! ;)
A csetkommunikáció
Úgy tűnik, minél inkább dialogikus és minél inkább szinkron módon valósul meg a kommunikáció, annál közelebb áll a szóbeliség kifejezési formáihoz, amely spontán, kevéssé szerkesztett, nem feltétlenül koherens, töredezett, ismétléseket és logikai váltásokat is tartalmazó mondatokból állhat. Érsok Nikoletta többféle elnevezéssel is illeti ezt a közlési módot: hibrid, átmeneti, keverék formának, egyfajta gépelt beszédnek, oralizált írásbeliségnek tekinti. Kérdése a következő: A cset ezek szerint olyan szóbeli közlési forma lenne, amely az írástechnika révén valósítható meg? A válasz igen, amennyiben elfogadjuk, hogy lényegében a beszélt nyelvi megnyilatkozások lejegyzett változata jelenik meg cseteléskor. Érsok szerint azonban ez a felfogás figyelmen kívül hagyja, hogy az írott nyelvi komponensek is lényegesek a kommunikáció hatása szempontjából. Az ún. koncepcionális írásbeliség a műfaji hagyományok és a szándék függvénye. Pl. egy baráti beszélgetés koncepcionális értelemben szóbeli közlés marad akkor is, ha később leírjuk. Egy törvényjavaslat pedig koncepcionális értelemben akkor is írásbeli műfaj, ha felolvassák. A mediális írásbeliséget a közlést hordozó médium határozza meg, amelynek segítségével a beszélt vagy írott szöveg megjelenik. Az igehirdetés – mint a neve is mutatja – például mediálisan szóbeli műfaj, de koncepcionálisan írásbeli. A csetkommunikáció Érsok Nikoletta álláspontja szerint koncepcionálisan szóbeli, mediálisan pedig írásbeli . Az olykor bizarrnak tűnő nyelvhasználat ellenére a csetkommunikáció nem tekinthető a szóbeli és írásbeli kommunikáció utolsó, valamiféle romlott változatának, hiszen nagyon is létező jelenségről van szó; ami ma különösnek, sőt kerülendőnek tűnik, lehet, hogy belátható időn belül megszokottnak fog számítani, mint ahogyan a számítógépek, laptopok, tabletek, okostelefonok a mindennapi élet részei válnak.
Az újabb keletű info-kommunikációs eszközök olyan előnyöket nyújtanak, amelyeket a korábbi generáció eszközrendszere még együttesen sem volt képes. Az IKT eszközök használati módjában felértékelődött többek között az azonnali elérhetőség, a valós idejű szóbeli és írásos kapcsolattartás, az üzenetek rögzítésének és tárolásának lehetősége, nagy adatbázisok létrehozásának, kezelésének és megosztásának lehetősége, a multimedialitás.
A nyelv számos funkciója közül az új típusú kommunikáció során – paradox módon – úgy tűnik, hogy éppen a nyelv megismerő funkciója szorul háttérbe. Az azonnali elérhetőség a korábbiakhoz képest jobban bátorítja a közlésvágy felszínre kerülését és a mondanivaló válogatás nélküli kommunikálását. A nyelvi fogyasztás is az azonnali, késleltetés nélküli kimondás/kielégülés mintájára történik, miközben megnő a nyelv kapcsolattartó, kizárólag a kapcsolat, ill. a beszédszituáció fenntartását szolgáló (fatikus) funkciója. Azt tapasztaljuk, hogy a társas érintkezésben a személyes (face-to-face) helyzetek nem feltétlenül teszik fölöslegessé pl. az sms küldést, vagyis a kommunikáció szinte egyidejűleg párhuzamos csatornákon folyik. A csetelő, mobilozó ember és közvetlen környezete számára a fizikai és a virtuális jelenlét elválik egymástól; nem szükséges testben is jelen lennünk ahhoz, hogy a beszélgetést teljesen személyesnek érezzük. E kommunikációs formák nem hagyják érintetlenül a közösség mintaadó hierarchiáit, a kommunikációs színterek látogatásában és az eszközök használatában ma kétségtelenül megmutatkozó nagyfokú életkori eltérések a generációk közötti viszony alakulása szempontjából is fontosak lehetnek. A nyelvi interakciók során kiemelkedően fontos a stílus kérdése. Az alkalmazott stílusban szerepet játszó szociokulturális összetevők és típusok:
- a kommunikációs helyzet szerint: formális, informális, közömbös
- a magatartásmód szerint: távolságtartó, bizalmas, közömbös, választékos, nyegle, durva stb.
- a korjellemző, ill. az idő szerint: semleges, régies, újszerű
- az értékekhez való viszony szerint: értékmegvonó (ironikus, gúnyos, cinikus), értéktelítő (patetikus), közömbös
- az intézményes nyelvi változatok szerint: irodalmi nyelv, városi népnyelv, diáknyelv, nyelvjárás stb.
Véleményem szerint az anyanyelvi és az idegen nyelvi órákon is érdemes foglalkozni a fenti típusokkal, annak ellenére, hogy az elektronikus kommunikáció egyes formáiban a nyelvi normák érvényessége gyengülni látszik, s a nyelvi interakciók típusairól való tudás és ennek a nyelvi közléseket irányító ereje az új műfajokban háttérbe szorul. Megfigyelhető a különböző stílusrétegek keveredése is, kiéleződik, izgalmassá válik a különböző stílusrétegek egymáshoz való viszonya, és a közlés tartalmán túl az egyéni stílus, mint az önkifejezés eszköze és mint „névjegy” értékelődik fel a virtuális közegekben.
A digilektus
Veszelszki nevéhez köthető ez az új fogalom: a digilektus, amely egy új nyelvváltozatnak, a számítógép vagy okostelefon közvetítette kommunikáció nyelvhasználati módjának a megnevezése. Az internetnyelvészet egyik első monográfusa, David Crystal a digitális kommunikáció nyelvváltozatára a netspeak terminust alkalmazza, amely véleménye szerint egy forradalmian új jelenség, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül. Nem jelent fenyegetést a nyelvi normák számára, inkább az e nyelvváltozatot beszélők kreativitását mutatja.
A digilektusnak különféle műfajai ismeretesek, pl. az e-mail, az sms, a fórum, a poszt, a komment, a blog, a tweet (magyarul “csiripelés”, egy bejegyzés vagy üzenet a Twitter nevű közösségi oldalon, melynek hossza legfeljebb 140 karakter lehet) és a cset (chat). A digitális nyelvhasználat formai-írástechnikai jellegzetességei között rendszerint a következőket tartják számon: rövidítések, helyesírási változások és változatok, csupa kisbetűs írás, ékezetek és írásjelek elhagyása, illetve az emotikonhasználat.
A digilektus szókincsével kapcsolatban a következő sajátosságokat emelik ki:
- idegen (angol) nyelvi hatás, pl. OMG – Oh my God (Jaj, Istenem!)
- neologizmusok: új szóalkotások, pl. valszeg (valószínűleg), talizni (találkozni)
- informatikai szókincs, pl. komment, fájl
- töltelékszavak, diskurzusjelölők, pl. szal (szóval), hm
- szleng és csoportnyelvi elemek, pl. fb vagy fész (Facebook), 10Q (thank you)
A digilektus grammatikai jellemzői között a következőket szokták vizsgálni:
- redukált formák, rövidítések, pl. h (hogy), pill (pillanat)
- beszélt nyelvi partikulák, pl. hm?, ja
- indulatszók, pl. OMG
- beszélt nyelvi jellemzők, pl. tök gáz, ne má
- a mellérendelő összetett mondatok túlsúlya az alárendelőkkel szemben
- gyors reakció a nyelvi változásokra
A digilektus gyorsan reagál a nyelvi divatokra. A viszonylag spontánnak tekinthető digitális szövegekben kiemelten fontos a nyelvi rituálék (pl. köszönés, elbúcsúzás, köszönetmondás) szerepe. A köszönetmondás sokszor „angolul” történik: thx (thanks), 10Q vagy ty (thank you), ám a válasz legtöbbször „magyarul” érkezik: nm (nincs mit).
Az internetes tegezéssel-magázással kapcsolatban általánosító, minden egyes szövegformára egyaránt helytálló kijelentéseket nem lehet tenni. A magánjellegű műfajok azonban igazodnak a kommunikációs partnereknek a hálózaton kívüli (offline) világbeli szokásaihoz. A nyilvános cseten, a fórumokon viszont szinte általánosnak tekinthető a tegeződés, akár azok között is, akik való életben nem ismerik egymást. A tegeződést az anonimitás, a névtelenség és arctalanság is elősegíti. Ez utóbbiak igazi veszélyt is jelenthetnek a fiatalabb – tizenéves – korosztály számára, hiszen néha nem is tudják, ki is valójában az a vonzó fiú vagy lány, akivel szemben kitárulkoznak, megosztva vele legféltettebb titkaikat vagy éppen erotikus fényképeiket. Ezért szükség van arra, az osztályfőnöki órák keretében a tanárok – gyakran hozzáértő szakemberekkel karöltve – foglalkozzanak a problémával.
