Ma egy éve, hogy van nekünk ez a drága kis ebünk! Már régóta akartam kutyát, de úgy gondoltam, hogy nem veszünk fajtisztát, talán hozunk valamikor egyet a menhelyről, de igazából abban bíztam, hogy a Jóisten majd egyszer úgyis kirendel nekünk egy kutyikát. És így történt! Tavaly ilyenkor a lányunk küldött egy fényképes üzenetet: „Most dobták ki előttünk. Hazahozhatjuk nektek?” Olyan helyes volt, hogy nem volt kérdés, így azonnal válaszoltam: „Hát persze!”
Éppen Lajos napkor történt, s mivel a keresztkománk Lala, s a fényképen, amit küldtek, Lili unokánk tartotta az ölében a kutyát, így lett a neve Lulu. Azóta se bántuk meg egy percre sem, hogy befogadtuk őt. Annyi szeretetet ad minden áldott nap, annyira hálás kis jószág, igazi cukiság… Bearanyozza a napjainkat! Isten éltessen téged, édes kis kutyánk! Nagyon szeretünk! Maradj velünk sokáig!
