Kezdőlap

bigos, Okocim, pierog, Rynek, sóbánya, Wawel, Wieliczka, zurek

Krakkó

2018. augusztus 11.

Legalább 10 napot kell szánni egy rendes nyaralásra – igazolódott be újra. Kell 3 nap az akklimatizációhoz, s ahhoz, hogy az ember kilazítson és felfogja: „itt vagyok, most nyaralok”; az a maradék egy hét pedig arra, hogy minden nevezetességet kényelmesen megnézzünk, s nem lóhalálában rohangásszunk egyiktől a másikig, és arra is maradjon időnk, hogy csak úgy leüljünk az utcán egy kocsmában vagy kávézóban, vagy egy parkban vagy a vízparton, vagy akár egy templomban vagy képtárban csak úgy nézelődni és nem csinálni semmi egyebet.

És Krakkóra bizony kevés volt az az 5 nap, amit ott tölthettünk. Többször meg kellett nyugtatnunk egymást, hogy nem baj, ha nem rójuk reggeltől estig az utcákat. Pihenni is kell közben és engedni, hogy a sok élmény leülepedjen és rögzüljön. Azért persze megvolt minden „kötelező” látnivaló: a folyton nyüzsgő főtér, a Rynek a Posztóházzal, a Wawel, az impozáns vár Visztula partján, a Kazimierz zsidónegyed és a wieliczkai sóbánya. Ettünk zureket (kolbászos-káposztás-krumplis-gombás savanykás ízű leves), bigost (káposztás-húsos-kolbászos egytálétel), pierogit (hússal vagy krumplival, hagymával, káposztával töltött tésztabatyuk) és a minden sarkon kapható mákos-sós vastag perecet; ittunk Zubrovka vodkát és Okocim sört (a „táncos” sör – emlékszik rá valaki?).

Nemrégiben írtam arról, hogy minden városnak megvan a saját, összetéveszthetetlen illata. Krakkónak sokféle van, a parfümillattól az ínycsiklandó ételszagon át a templomokéig nagyon változatos formában, amerre csak jár az ember. (Most nagy volt a hőség – amire nemigen számítottunk itthontól mintegy 500 km-re északabbra – így az izzadságszagot is nyugodtan belevehetném a felsorolásba.) Apropó: templomok. Akárcsak Rómában, itt is sok a katolikus templom. Ha valaki csak a belvárosban szeretné az összeset végigjárni, garantáltan több napjába kerülne. S ami nagyon tetszett: mindegyikben mindig voltak emberek, és most nem a turistákra gondolok, hanem azokra, akik valóban elcsendesülni, imádkozni tértek be. (Mi is voltunk, minden nap.)

Érdemes megjegyezni, hogy mindenhol beszélnek angolul és mindenütt elfogadják a bankkártyát. A városban nem érdemes autóval közlekedni, mert nagy a forgalom és a parkolás is nehézkes (és mindenütt fizetős), a tömegközlekedés viszont olcsó. (A mintegy 15 km-re levő sóbányába az oda-vissza buszjegy kb. 550 Ft-ba került átszámítva.) Sok az éjjel-nappal nyitva tartó kisbolt, a pékség és kocsmát, kávézót is rengeteget találni, csak győzzünk választani! Az árak amúgy a magyarországihoz hasonlóak. És persze tömeg, rengeteg turista mindenütt. Szeretnék újra visszamenni Krakkóba, de biztosan nem nyáron. Vajon milyen lehet márciusban vagy novemberben?...