Szeretett kolléganőnk, igazgatóhelyettesünk Nyámándiné Rozner Gyöngyi ma dolgozott utoljára az iskolánkban. A karácsonyi műsort követően búcsúztunk tőle (bár az igazi búcsúztató még hátravan, hiszen egyelőre a szabadságát tölti). "Gondolkodtam, mit is adhatnék neked, amit csak én adhatok, s amiről te is tudod, hogy igazán én vagyok. Minden gazdagságom: hangok és szavak, néhány általuk kimondott gondolat..." Íme az achrosztikon (a kezdőbetűk összeolvasása kiadja a nevét):
Nyámándiné Rozner Gyöngyi,
Áldás voltál iskolánkban.
Mindig jókor, épp jó helyen
Álltál, voltál, mentél – láttam.
Nem fáradtál, nem pöröltél,
De ha kellett, rendet raktál.
Igazgatóhelyettesként
Nem hibáztál, nem haboztál.
És ha bármi gond adódott:
Rosszalkodtak, verekedtek;
Otrombaság, szitkozódás,
Zavartak a tanáriban…
Nem volt gond – te elintézted!
El ne felejtsük a tesit,
Rajzot, bioszóráidat…
Gyerekeink sem felejtik.
Örültek, hogy nekik te vagy.
Nos… kollégák voltunk máig…
Gyöngyi, minden jót kívánunk!
Isten éltessen sokáig!
