Gerda Green két krimijéről
Régóta foglalkoztatott virtuális „barátnőm”, Kocsis Nagy Noémi (írói álnevén Gerda Green) munkássága, így amikor a Publioboox online könyvfesztivált rendezett, kaptam az alkalmon, hogy végre olvassak tőle valamit. Megkérdeztem, melyik két regényét javasolná – gondoltam, kezdetnek ennyi megfelel –, ezért ezeket rendeltem meg a több kötetes sorozatból.
Bevallom, a Fenevadak Erdélyben eleje kicsit laposnak tűnt – talán azért, mert nem ismertem az állandó szereplőket –, de aztán magával ragadott a sodró cselekmény. Egy ültő helyemben elolvastam. Röviden: Báthory Olga, a fiatal magánnyomozó levelet kap idős barátnőjétől, aki Szovátán van nászúton. Ebben a levélben hosszasan ír egy úrinőről, bizonyos Szentkirályi Ágnesről, aki szintén ott vendégeskedik. Hogy, hogy nem, Olga is odautazik, már csak azért is, hogy találkozzék közvetlen munkatársával (későbbi vőlegényével), Herolddal. Miután a nagyasszony kétszer is gyilkossági kísérlet áldozatává válik, a nyomozásba bekapcsolódik Olga régi barátja – egy igazi rendőr –, Alfréd is, aki családostul érkezik ugyanoda egy felhőtlen nyaralás reményében. Egymást követik az izgalmas események, van itt kolozsvári ősi kripta rejtélyes iratokkal, orvtámadás medvebőrbe bújva, titkos kémiai laboratórium… Tetszettek a tájleírások, sőt még az erotikus jelenet is élvezetesen (naná!) volt megfogalmazva. A regény kiemelkedő erénye még az, hogy műveltséget közvetít a helyszínekkel, eseményekkel kapcsolatban.
Ám nem hallgathatom el, hogy nagyon zavart a rengeteg helyesírási hiba. Annak ellenére, hogy a bevezetőben olvastam, hogy volt korrektor, ez sajnos nem látszott. Valószínűleg ugyan végig lett futtatva a helyesírás-ellenőrző programon, de az nem biztos az egybe- és különírásban, továbbá nem jelzi a vesszők és a tördelés helytelen használatát. Persze az ember a maga írásában nehezebben veszi észre a hibákat, és egy regénynél bizony ez előfordul. Magam is meglepődtem annak idején, mennyit talált a korrektor - pedig azt hittem, hibátlan a helyesírásom. Bizony, egy jó korrektor aranyat ér!
A következő krimi, A kínai rejtély szuper jó volt, ráadásul a helyesírást is hibátlannak találtam. Ezt is azonnal elolvastam, és még jobban tetszett, mint az előző.
Úgy kezdődik, hogy Olga meglátogatja egy nyugdíjasházban, de luxuskörülmények közt élő öreg barátnőjét, bizonyos Levendulát, ahol összetalálkozik a szívtipró fiatal kínaival, Cheunggal, akivel aztán egy randevú betetőzéseképpen az ágyban köt ki… A romantikus éjszaka után viszont halva találja a férfit, ráadásul a holttest eltűnik. Illetve… Sőt, Cheung nagymamájának öreg, hűséges lakáját is meggyilkolja valaki. A lényeg, hogy barátjával, Alfréddal és fogadott lányával, Sztellával Kínába utaznak, ahol ismét egymást érik az izgalmas, néhol hátborzongató kalandok. (Azért kicsit haragudtam Olgára és Alfrédra, hogy végül összeszűrték a levet. A kínai fiatal pasi rendben volt, de egy háromgyermekes családapa! Persze, ilyen az élet...)
A végén persze mindenre fény derül, és már most kíváncsi vagyok, hol játszódik majd a folytatás.
