Kezdőlap

javaslatok, megalázó, méltatlan, minősítés, OH, portfólió, tanítok

Én csak pedagógus I. vagyok

2017. október 22.

Tavaly júniusban kaptam meg az Oktatási Hivatal határozatát, mely szerint a Pedagógus II. fokozat megszerzésére irányuló minősítési eljárásban sikertelenül vettem részt. Ezt a döntést nem tudtam elfogadni, ezért szerettem volna élni azzal a jogommal, hogy panaszomat fenntartsam, és új minősítő bizottság kirendelését kérjem.

     Objektív és szubjektív indokaim a következők voltak:

  • Előző fellebbezésem alapja az volt, hogy az elnök nem mutatott segítőkészséget, tehát nem jelölte meg konkrétan a hibáimat. A portfóliómat nem tudtam megnyitni, s így pótolni a hiányosságokat, ugyanis erre nem voltam jogosult a rendszerüzenet szerint. Akkor már 4 hónap telt el a feltöltés óta, így az emlékezetemre kellett hagyatkoznom, hogy a mappámban lévő számos dokumentum közül végül melyeket töltöttem fel. (A megtekintési kísérlet lépéseit csatoltam.)
  • Megdöbbentett az a tény, hogy olyan személy értékelheti mások munkásságát, aki egy 18 soros levélben 28 helyesírási/központozási hibát ejt, ill. értelmetlenül fogalmaz. (Ezt a levelet korábbi panaszomhoz mellékeltem.)
  • Az volt az érzésem, hogy az elutasításhoz hozzájárult az is, hogy a szakmai életutam leírásában őszintén feltártam a pedagógusoknak a portfóliójuk alapján való elbírálással kapcsolatos ellenérzéseimet. Most is hiszem és vallom, hogy egy portfólió nem lehet megfelelő alap ilyen fontos, emberek sorsát meghatározó döntések meghozatalához. Hiszen a pedagógus legfontosabb eszköze a saját személyisége, amelyet ilyesfajta dokumentumok nem tükrözhetnek híven, sőt, épp ellenkezőleg! A hivatásuk iránt mélyen elkötelezett, karizmatikus tanáregyéniségek mélyen megalázónak tartják ezt a procedúrát. Mondom mindezt, mint mentor, szaktanácsadó, neveléstudományi doktori iskolát végzett elismert tankönyvszerző, akinek az országot járva rengeteg pedagógussal volt alkalma találkozni és véleményüket meghallgatni.
  • Nem értem, hogy lehet az, hogy olyan pedagógusok, akik oly sok mindent letettek az asztalra, miért nem léphetnek automatikusan legalább a Pedagógus II. fokozatba. Miért nem elég a több diploma, a legnagyobb példányszámban eladott magyar kiadású angoltankönyv-sorozat, a rengeteg publikáció, a mentori, szaktanácsadói múlt, de ami a legfontosabb: a hétköznapi munkában, a tanításban elért sikerek (pl. falusi iskolában tanuló gyerekek sikeres állami nyelvvizsgái)? A pár hét híján 30 éves pedagógusi munkaviszonyomat nem is tartom olyan lényegesnek, hiszen miért ne lehetne valaki fiatalon is kiváló tanár?

Miben látom a megoldást?

  • Mint az előzőekben már részben kifejtettem, a portfóliót illető jelenlegi előírások túlzottak, sok felesleges adminisztrációt igényelnek, és nem tükrözik a pedagógus személyiségét. Nemcsak a papír, hanem az elektronikus felület is elbír sok mindent, beleértve a valótlan dolgokat is; ugyan ki tudná ellenőrizni, hogy a feltöltött tematikus tervek, óravázlatok a valóságot takarják-e? Véleményem szerint elegendő volna egy szakmai önéletrajz (pl. Europass) és tetszőleges számú szabadon választott dokumentum feltöltése.
  • Ami igazán célravezető lehetne, az a minősítését kérő pedagógus háromszori meglátogatása előre nem egyeztetett időpontokban, s egy-egy alkalommal két-két órájának megtekintése. Ez elegendő betekintést nyújthatna a munkájába, beleértve az adminisztrációt is. (Készített-e óravázlatot? Csakugyan ott tart a tanmenetben, ami be van írva a naplóba?) Azért három alkalmat tartok szükségesnek, mert a pedagógus is ember, neki is lehetnek rossz napjai. Ha tehát egyik esetben nem úgy teljesít, ahogyan kívánatos volna, ott a másik két lehetőség. S azért váratlan alkalmakkor, mert jó előre kitűzött időpontokra felkészülve bárki képes megfelelő (akár kirakat-) órákat tartani.

     A fent vázolt javaslataimat igyekszem majd képviselni megfelelő fórumokon. Érzek magamban annyi tapasztalatot, felkészültséget és tehetséget, hogy – bár a szakértők szerint pedagógusnak nem vagyok alkalmas – részt vehessek egy, a jelenleginél sokkal egyszerűbb, hatékonyabb, idő- és költségkímélő minősítési rendszer kidolgozásában.