Tegnap egy pápai gimnáziumban zsűriztem angol szépkiejtési versenyen. Örömmel vállaltam a felkérést, hiszen nem ez volt az első eset; hosszú évek óta rendszeresen meghívnak az általános iskolások megyei döntőjének zsűrijébe, de még messze földön is jártam: Siklóson, a református általános iskolában, talán négyszer is.
A tegnapi versenyen több, az anyanyelvi szintet súroló, gyönyörű kiejtésű, valóságos színészi teljesítményt nyújtó diákot hallgathattunk meg, mégis az volt az érzésem, hogy az esemény ennél jóval színvonalasabb is lehetett volna. Zavart, hogy a szabadon választott szöveget a legtöbben a papírjukba bújva olvasták fel, alig-alig volt olyan, aki időnként kinézett a közönségre, vagy – uram bocsá’ – kívülről megtanulta volna a maximum 2 perces részletet. A szövegválasztással sem voltam mindig megelégedve. Szinte az összes folyamatos szenvedés volt. Ha jól emlékszem, senki se hozott vidám részletet (persze tudom, a legtöbb tizenéves sokszor birkózik gyászos hangulattal, ez illik a lelkivilágukhoz), de legalább egy kerek történetet mondtak volna el, vagy több párbeszéddel fűszerezhették volna előadásukat.
Eszembe jutott egy régi siklósi verseny, azon is egy nyolcadikos leány, akinek a nevét azóta sem felejtettem el (a keresztneve ugyanaz, mint a lányomé). Már ahogyan kiállt lehajtott fejjel, előrehulló hosszú, sötét hajával, látni lehetett, hogy itt valami szokatlan, nagy dolog fog történni. S akkor felnézett és belekezdett: „My own husband, let me call you so – I must – even if it makes you angry…” (Tess levele Angelhez, Thomas Hardy Tess of the D’Urbervilles c. regényéből). Azonnal a hatása alá kerültem, lélegzet-visszafojtva hallgattam az előadását. Nastassja Kinski se csinálhatta volna különbül (ő alakította Roman Polanski híres filmjében – Egy tiszta nő – Tess szerepét). A regényt valamikor régen, még a főiskolás éveim alatt olvastam ugyan, de akkor elhatároztam, hogy újra elolvasom, s a filmet is megnézem még egyszer. Sőt, amikor legújabb angolkönyvembe, a ME InterMEdiate-be kerestem valami szép irodalmi részletet, egyértelmű volt, hogy ezt fogom beletenni.
Még tegnap este megtaláltam a leányt a Facebookon, és olyan jó érzés volt, hogy emlékezett rám. A nevét nem akarom ideírni, pedig megérdemelné… Szóval kedves BB, ha olvasod, szólj hozzá, hadd tudják, ki vagy! :)
