Azért vettem a kezembe Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról c. kisregényét, mert tegnap hajnalban arra ébredtem, hogy ez a gondolat motoszkál a fejemben: Mi is annak a Déry-regénynek a címe? Valami popfesztivál? Jelentés a popfesztiválról? Aztán eszembe jutott a teljes címe, akkor meg a főszereplőkön kezdtem tanakodni. A nő Eszter, oké, de hogy hívják a férfit, aki a keresésére indult? Ám hiába töprengtem, nem jutott eszembe, így hát elaludtam. Reggel első dolgom volt, hogy megkeressem a könyvespolcon a vékony kis kötetet, s mivel betűrendben vannak rendezve a könyvek, hamar meg is találtam. Olcsó könyvtár-sorozat - később jöttem rá, hogy jogosan... Kinyitottam, és az első szó a férfi főszereplő neve volt: József. Hogy pont ez nem jutott az eszembe! (A férjemet így hívják.)
Elkezdtem olvasni. Elsőre nem tetszett a stílusa. Másodszorra sem. Később sem. Pedig állítólag a 70-es években nagy siker volt, vagy talán inkább a belőle készült musical. A történet dióhéjban annyi, hogy József. a magyar származású amerikai elindul a tőle 2000 mérföldre levő Montanába egy zenei fesztiválra (ma már nem popfesztiválnak mondanánk, már csak abból a két zenekarnak a nevéből ítélve, akik meg vannak említve: Rolling Stones és Santana), ahol meg akarja találni feleségét, Esztert, aki odaszökött előle vagy csak úgy elment (ez számomra nem derült ki). Mindjárt az elején egy csomó logikátlan furcsaságot olvastam, pl. József egy tízméteres kígyóval beszélget, pedig nincs se berúgva, se bedrogozva, mint a regény többi részében mindenki. Amúgy azt se tudtam követni, mikor ki kivel beszélget, mikor zajlik valamifél kihallgatás, s mikor társalognak a szereplők csak úgy egymással.
Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor az író szerint Mick Jagger a "Nem akarok állni, ha fordul a föld"-et énekelte, mikor a Pokol Angyalai megöltek egy négert, előtte a "Miért hagytuk, hogy így legyen"-t, utána meg a "Ne gondold, hogy tied a világ"-ot. Ennyire féltette az öreg Déry (77 évesen írta ezt a művét) az ifjúságot az Illés együttestől no meg a kábítószerektől? Utánanéztem, és kiderült, hogy egyetlen képes tudósítást olvasott az 1969-es altamonti fesztiválról, s ebből vizionálta azt a hatalmas fertőt, amelyet nem győz hosszasan ecsetelni. Ugyanis a folyton szakadó esőben és hidegben mindenki iszik és drogozik, öntudatlanul hever huszadmagával egy sátorban vagy verekszik, esetleg szeretkezik a sárban. Eszter zsidó nő, akinek a szüleit nyilasok ölték meg, ez tán a magyarázata annak, hogy a négereket és a zsidókat többször összemossa az író, s hogy a pocsolyában összerogyva nevetgélő Esztert először egy nyilas karszalagosnak, majd a következő mondatban nyilaskeresztesnek, két mondattal később pedig árpádsávos nyilasnak nevezett dögkeselyű rémisztgeti. Oldalakon keresztül. Mit mondjak, nehéz olvasmány volt, bár alig 140 oldal, Olcsó könyvtár formátumban. Végezetül álljon itt egy rövid csemege a végéről, amely jól érzékelteti Déry különleges stílusát:
"- Eszter - mondta Bill - meghalt.
- Azt - mondta Beverley - tudom. József?
- Életben - mondta Bill - maradt, de... - súlyosan meg - mondta Beverley - sebesült... értem..."
Hát én nem értem.
