Biztosan maradi vagyok, de nem szívesen nézek videókat, hallgatok podcastokat, inkább elolvasom, ha lehet. Nemrégiben készült rólam és a faluról, ahol élek, egy rövid, mindössze 5 perces kisfilm (a készítője szeretne névtelen maradni), aminek a forgatókönyvét ideírom. Ha valakinek kedve támad megnézni a filmet, a lenti linkre kattintva megnézheti.
Az én Nagyalásonyom
1986. március 15-én házasodtunk össze Józsival, és mivel őt is a vidéki élet vonzotta, elhatároztuk, hogy elköltözünk Budapestről. Vagy 30 falusi pedagógusállást pályáztunk meg, aztán – bár azelőtt nem is tudtuk, hogy ilyen nevű falu létezik – Nagyalásonyt választottuk (de már tudom, hogy ezt választotta nekünk a Jóisten). Azóta is itt élünk és az iskolában tanítunk.
Ez volt a szolgálati lakásunk, ide születtek gyerekeink: Bori és Matyi, sőt később két unokánk is: Vince és Lili.
Akkor ez a szemközti épület még pártház volt, úgyhogy Bori Dabronyban kezdte az óvodát, csak később járhatott ide. A téesziroda is még javában működött, de sajnos évek óta üresen áll.
1994-ben vettük meg a házunkat, romos állapotban volt, a tető a földre rogyott, az udvarban ember magasságú gaz nőtt, de valamiért beleszerettünk. Évek munkájával sikerült rendbe hozni és lakhatóvá alakítani, ám amit lehetett, megőriztünk. Nézzünk be!
Lulu befogadott kiskutya, már 8 éve van velünk és nagyon szeretjük – ahogyan ő is minket!
Az ablakok és az ajtók jórészt eredetiek, a gerendákat is megőriztük. Itt volt az eredeti bejárat, ahonnan a konyhába léphettünk be; elöl volt a tisztaszoba. Most egyben van a konyha és a nappali. A jobbra nyíló, jókora lakószobából lett a dolgozószobám… a vécé… és a hálószoba. A padlásfeljáróból pedig a fürdőszoba.
A hátsó részben volt egy külön szoba-konyhás lakrész, ebből lettek a gyerekszobák, amik most már vendégszobaként működnek. Leghátul még egy kamrát is sikerült kialakítani.
Az udvar és a kert – bevallom – főként Józsi munkáját dicséri.
Ahogyan már említettem, ’86 óta az iskolában dolgozunk. Én vagyok az egyik angoltanár, persze kezdetben oroszt és magyart tanítottam, aztán éneket, sőt rajzot is. Józsi napközis nevelőként kezdte, majd ő is tanított oroszt, magyart, történelmet, technikát, és 2004. májusától ő az igazgató.
Bizony, az iskola sem így nézett ki, amikor ideköltöztünk! 2006-2007. között hatalmas felújításon esett át; aki azelőtt látta, rá sem ismerne.
Menjünk föl a termembe! …Itt működik a községi könyvtár… és nagyon jó a kilátás!
Ez a terem eredetileg informatikateremnek készült, de mivel két helyen is tartunk angolórákat, én költöztem föl ide. Nem bántam meg. … Az okostábla sok mindenre alkalmas, ki is használjuk rendesen.
1996. októbere óta a falu (és a szomszédos Dabrony) református és evangélikus gyülekezetének kántora vagyok. Ez úgy kezdődött, hogy az első istentisztelet után, amelyen részt vettünk, Csöngei Dezső bácsi megszólított: „Úgy hallottuk, Livike, hogy maga tud orgonálni, hát legyen a kántorunk!” Dehogy tudtam én orgonálni, csak zongorázni tanultam öt évig, és ráadásul egyetlen egyházi éneket sem ismertem. Aztán lassan megtanultam, belejöttem…
A Ludas Kisvendéglő régen az Áfész nem tudom, hányas számú italboltja volt, de már akkor is eljöttünk néha. Most, hogy így megszépült, gyakrabban járunk ide, néha vacsorázni is.
Nemcsak a vendéglő épült újjá, hanem az orvosi és a fogorvosi rendelő is.
Itt pedig az Önkormányzati Hivatal… 2019. óta vagyok képviselő. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy bizalmat szavaztak nekem, s ezt úgy igyekszem meghálálni, hogy a képviselői illetményemből minden hónapban félreteszek 10 000 Ft-ot, amelyet a nagyalásonyi 6., 7. és 8. osztályos tanulók megajándékozására és jutalmazására költök évente kétszer. Karácsonykor mindenki egyenlő mértékben kap valami ajándékot; a falunapon viszont érdemeik szerint jutalmazom őket; akár 15-20 000 Ft-tal lehetnek gazdagabbak.
A katolikus templom az ötvenes években épült, ami abban az időben nagyon nagy hőstettnek számított. Úgy tudom, hogy a hívek igencsak kivették a részüket a munkából, sőt a szintén akkortájt épülő pártházból is! Mármint onnan „szereztek” némi anyagot.
Józsi katolikus, néha én is eljövök vele a szentmisére. Amikor nem volt Gábor atyának kántora, párszor besegítettem.
A temetőben nyugszik édesapám, bár ő soha nem lakott itt, mégis ezt szerette volna. Így legalább a közelünkben maradt.
És itt a Ludas-tó! Igazi közösségi hely lett belőle; itt tartjuk a gyereknapot, a falunapot, és a kedvenc eseményemet, a januári forraltborozást.
Azt hiszem, a képek önmagukért beszélnek…
Jó itt élni. Szeretem a falumat.
https://www.youtube.com/watch?v=vKS0WvDBUos&t=2s
