Arthur király – e név századok óta misztikumot, erőt sugároz, lovagokat, románcokat idéz fel. De valóban létezett-e ő? Vagy csak több történelmi alak keveréke? Honnan erednek a Kerekasztalról, a Szent Grálról és az Excaliburról szóló csodálatos történetek? Arthur valóban Izlandtól egészen az Alpokig hódított? Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, de elgondolkodhatunk a legendákban szereplő tényeken, melyekből Arthur árnya ködlik elő…
Arthur király és Atilla: az V. század két meghatározó alakja... De volt-e köztük bármi kapcsolat? Ismerték-e egymást? Találkoztak-e vagy egyáltalán hallottak-e egymásról? A kérdésekre nehéz választ adni, főleg mivel Arthur uralkodásának vagy egyáltalán létezésének semmi nyoma nincs. Csak néhány forrásra támaszkodhatunk, mint pl. a Historia Brittonum, miszerint „Arthur a brit királyokkal harcolt, és ő maga hadvezér volt”, vagy a Geoffrey of Monmouth által írt A brit királyok története című mű, ami szájhagyományok alapján íródott.
Egy Arthurról szóló ismertetőben ezt olvassuk: „Honnan indult az Arthur-legenda? Hol kezdődött? Arthur feltételezett karrierje elképesztően hosszú időt ölel fel. Valós személyként valószínűleg a V. század kései évtizedeiben tevékenykedhetett. De emléke a brit leszármazottakban olyan mély nyomot hagyott, hogy elbeszélőik más tetteket is fűztek a nevéhez, talán olyanokét, akiknek csak a nevük volt hasonló, vagy Arthur volt a példaképük, illetve azokét is, akik a halála után váltak követőivé.” (Engedjenek meg egy megjegyzést: az idézett szöveg bármely legendás hősre ráillik, függetlenül attól, hogy valóban élt-e vagy sem.)
Arthurral ellentétben Atilla – s efelől semmi kétség – történelmi alak volt. (Ő is számos magyar, német, francia, olasz és amerikai drámában, operában, regényben és elbeszélésben szerepel.) Kr. u. 430-tól Atilla uralta a Kárpát-medence területét bátyjával, Budával együtt, illetve 445-től egyedül. Atilla 453-ban halt meg, egyesek szerint új felesége gyilkolta meg, de valószínűbbnek tűnik, hogy a nászéjszakáján szívinfarktust kapott.
A hunok Európában 370 környékén jelentek meg először, megszállva a Rajna mentét, a germán törzseket, elfoglalták a Kárpát-medencét. Ez az az időszak, amikor a barbár támadások már Anglia partjait veszélyeztették. (Esetleg maga Atilla vagy csapatai átkelhettek a La Manche-on? Megbízható források szerint egy brit vezér 468-70-ben átvitt egy hadsereget a csatornán. Miért ne történhetett volna meg ez fordítva is?)
A kutatások eredményei azt mutatják, hogy Atilla egy egységes Európa megteremtésén fáradozott, és ezért együttműködött a Római Birodalom vezetőivel is. Galliát nem tudta hatalma alá vonni (ma Franciaország része), mivel Aetius római hadvezér megállította őt 451-ben, bár a catalaunumi csata döntetlenül végződött. Tehát eddig – nézzük meg a térképet! – Atilla bizonyíthatóan eljutott. S innen a brit part már csak egy ugrás…
Atilla Róma bevételét is tervezte, de a krónika szerint félúton találkozott a pápával, aki arra kérte, hogy forduljon vissza. (Hogy mit mondhatott neki, amivel rávette, hogy elálljon szándékától, csak találgathatjuk…) Róma mindenesetre megmenekült. Atilla udvartartásában amúgy voltak keresztény papok, római és görög egyházi személyek is Bizáncból, és Szent Jeromos egy írásában arról számol be, hogy a hunok zsoltárokat énekeltek. A kereszténység nagy szerepet játszott a Szent Grál keresésében is.
Atilla hatalmas, jól szervezett birodalmát egyedül erős személyisége tartotta egyben. Halála után az az óriási birodalom, mely Franciaországtól Kínáig húzódhatott, összeomlott. Atilla fiai versengtek az utódlásért, de egyiküknek sem sikerült megtartani Atilla örökségét. Máig él a köztudatban, hogy a magyarok a hunoktól erednek: a XIX. századig a magyar történetírók Attilával kezdték a magyar történelmet. Ismeretes még a székelyeknél fennmaradt Csaba-monda. Csaba, Atilla király legkisebb fia a történeti hagyomány szerint visszament Szkítiába, de mikor a székelyek egy vesztésre álló csata során hozzá imádkoztak, lovascsapat élén megjelent a Hadak Útján (Tejút) és a segítségükre sietett. Személye a székely himnuszban ma is elevenen él.
Nálunk mindenki ismeri az Isten kardja legendáját, mely szerint Atilla jóslatot kapott, hogy egy nap övé lesz az Isten kardja, és ennek segítségével a világ urává válik. Pár évvel később történt, hogy egy pásztorfiú észrevette, hogy egyik juha sántít és véres a lába. Ekkor látta meg, hogy egy kard áll ki a földből. Ezt a kardot elvitte Attilának, aki úgy hitte, hogy ez a kard valóban Isten kardja, hatalmának jelképe. Ez a legenda már-már gyanúsan hasonlít Arthur király Excalibur-legendájára, de más párhuzamokat is vonhatunk a két hős közt.
Geoffrey of Monmouth szerint Arthur Uther Pendragon fia volt (bár az Uther név félreértésből is származhatott, a Pendragon pedig „legfőbb elöljárót” is jelenthetett, illetve „a sárkány fejét” is.). Uther Ambrosius testvérének nevezi magát – akit Gildas említett először –, és aki feltételezhetően egy herceg vagy vezető lehetett. Halála után Uther lett Anglia királya. Ebben az időszakban uralta birodalmát Atilla is, bátyjával, Budával. Buda irányította a keleti részt, birodalma Sicambria, illetve Ambrosia néven is ismeretes volt. Később ezt saját magáról Budának nevezte el, mely név mai napig megmaradt fővárosunk nevében. Érdekesség, hogy az angliai Tintageltől – ahol a legenda szerint Arthur fogant, Ygerna és Uther törvénytelen gyerekeként – nem messze található egy Bude nevű város. S ha kiejtjük az Uther nevet, az valahogy így hangzik: Ata… További érdekesség, hogy a Kerekasztal lovagjairól szóló történetben egy Sir Bors nevű lovag is felbukkan, ami egy ősi magyar név, illetve egy néhány száz évvel később élt magyar hőst is így hívtak, s Borsod megyénk is róla kapta nevét.).
Arthur halála és sírja helyét titkok övezik. Talán ezért ihletett meg halála ennyi költőt, írót vagy festőt. A címadó kép az egyik legismertebb festmény, Edward Burne-Jones brit festő műve, amelynek legérdekesebb része a középső, zöld ruhás térdelő nőalak mellett, jobbra látható korona. Ez a korona szinte tökéletesen megegyezik a magyar Szent Koronával. Miért ábrázolta a művész a mi Szent Koronánkat a képen? Megdöbbentő, de semmilyen adat nem utal rá, hogy Burne-Jones valaha is járt volna Magyarországon, vagy látta volna a koronát.
A Szent Korona története az ősidőkig vezethető vissza. Csomor Lajos magyar aranyműves és a Korona elismert szakértője szerint kaukázusi keresztény hunok készítették valamikor Kr. u. 332 (Szent Demeter mártírhalálának éve) és 795 (az avar kincsek visszaszerzése) között. Kutatásai szerint a Korona képei azt bizonyítják, hogy nagy valószínűséggel a IV. században készültek.
Más források szerint a korona a VI. században Gordas hun király tulajdonában volt. Tehát lehetett Atilla koronája a V. században – és a legendák is ezt állítják –, így az Árpád-házi királyok a Szent Koronát Attilától örökölhették. Egy lengyel krónika leírja, hogy Leó pápa koronát ajánlott fel Attilának, ha megkíméli Rómát. És ha a Szent Korona csakugyan Atilláé volt, azt valamelyik fia örökölte volna!
Sajnos nem tudjuk, hol nyugszik Atilla. A legenda szerint hármas koporsóban, amelyet egy ideiglenesen elterelt folyó medrébe temettek (valószínű, hogy ez a folyó a Tisza lehetett), majd a folyót visszaengedték a medrébe. A szolgákat, alattvalókat, akik a temetésen voltak, mind megölték, hogy ne árulhassák el Atilla nyugvóhelyét.
Arthur a halála előtt megkérte az egyik lovagot, adja vissza a szent kardot a Tó Hölgyének. A lovag sajnálta a kardot, végül harmadszorra mégis bedobta a tóba. Ekkor három tündér érkezett, Arthur testét csónakba tették, majd elvitték Avalonba. A történet szerint a nagy király vissza fog térni, ha népének újra szüksége lesz rá (mint Csaba…). S honnan is kapta Arthur a kardját? Merlin vezette egy tóhoz, amiből egy kéz tartotta ki a kardot.
Az Excalibur? Az Isten Kardja? Ki tudja?...
