Kezdőlap

ABC áruház, bölcsesség, hétköznapok, ige, istentisztelet, lelkipásztor, prédikátor, Tóth Imre Béla

Vasárnap és bölcsesség

2017. február 19.

Ma én tartottam az istentiszteletet, mert a lelkésznőnk megbetegedett.

Nem ez volt az első eset; már temettem is, kereszteltem is – igaz, a lelkésznő akkor ott volt, csak nem tudott megszólalni, így én voltam a hangja. Most el se tudott jönni, lázasan fekszik otthon szegény.

Nem éreztem izgalmat, teljesen természetesnek éltem meg a helyzetet, ugyanakkor arra gondoltam: íme egy újabb jel, hogy a teológiai tanulmányok felé vegyem az irányt.

Az aggodalmak – amelyekről legutóbb írtam – azonban maradtak: képes lennék-e két holt nyelvet (a hébert és az ógörögöt) megtanulni? És ha igen, és levizsgázom a többi tantárgyból is, hol lehetnék én lelkipásztor? Szükség volna-e rám? Elköltözni innen nem akarok, 31 éve élünk a faluban, 24 éve ebben a házban. Tudom, manapság nem divat és nem dicsőség egy helyben maradni, s aki így tesz, a világ szemében maradinak (milyen helyénvaló itt ez a jelző!) és rugalmatlannak tűnik.

Az igehirdetési ige a következő volt: A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. (Péld 9,10). Nem egyszerű ige, bevallom, háromszor is elolvastam, hogy megértsem. Mivel ma reggel tudtam meg, hogy nekem kell szolgálnom, szerencsére kaptam készen igehirdetést, amit csak fel kellett olvasnom. Ám nem bírtam ki, hogy ne fűszerezzem néhány saját gondolattal. A fő gondolatmenet a kétféle bölcsesség – az emberi életbölcsesség és az Isten bölcsessége – köré csoportosult, s a lényege az volt, hogy Isten elhív bennünket a tőle fakadó bölcsesség ajándékához, de ezt a hívást nekünk kell felismernünk és rátalálnunk.

Csak később jutott eszembe egy izgalmas gondolat, amit ezért nem mondtam el. Hogy mi az? Sokkal értékesebb és maradandóbb az a tudás, amire magunk jövünk rá, mint az, amit készen kapunk. Felejthetetlen gimnáziumi magyartanárom, Tóth Imre Béla (nekünk csak Tóth Öcsi) csinálta azt, hogy ha valamire senki nem tudta a választ, nem árulta el. Azt mondta: „Nézzenek utána! Ha most megmondom maguknak, holnapra el is felejtik, de ha maguktól jönnek rá vagy találják meg, egész életükben emlékezni fognak rá.” Igaza volt. Egyszer megkérdezte például, honnan ered az ABC áruház név. Mondtunk mi mindent, pl. hogy ott A-tól Z-ig minden kapható és más hasonlókat, de egyikünk sem találta el. Évekkel később bukkantam rá a megfejtésre (amúgy szintén karizmatikus és egyben rettegett főiskolai oktatónk) Hernádi Sándor egyik könyvében. Nos, ennek már több, mint 30 éve, és még ma is emlékszem rá.

Hogy mi az? Nem árulom el, nézzetek utána! ;)