Kezdőlap

csetelés, emotikonok, My English EleMEntary, My English InterMEdiate, pls, ráír, ty

MZ/X! JELKEZZ! :O IV. (befejező) rész

2017. december 17.

Saját tapasztalatok

Magam is a viszonylag gyakran csetelők táborába tartozom, bár – diplomás középkorú nő lévén – ez korántsem számít általánosnak. Négy rendszeres csetpartneremmel az utóbbi hónapban történt „beszélgetésünket” vettem górcső alá. Ők a következők:

  • M. – 24 éves egyetemista férfi (angol – újságírás szak)
  • T. – 29 éves érettségizett, fizikai munkát végző nő (takarító)
  • Á. – 36 éves egyetemet végzett férfi (tanár)
  • L. – 38 éves főiskolát végzett férfi (informatikus)

Az életkorukból látszik, hogy mindegyikük fiatalabb nálam. Az egyetemista a fiam (érdekes, hogy bár telefonon ingyen beszélhetnénk, mégis szívesebben kommunikál velem ezen a módon), a takarítónővel személyesen nem ismerjük egymást (egy közös barátunk miatt kerültünk kapcsolatba; valamiféle anyapótlékot lát bennem), a tanárt szintén nem ismerem személyesen (a Facebookon ismerkedtünk meg), az informatikus közeli barátom, akivel ritkán találkozom. Természetesen valamennyivel tegeződöm. Beszélgetéseinket négy kategóriában vizsgáltam.

  1. Köszönés, elköszönés

M. és T., a két fiatal általában nem bajlódik az ilyen formaságokkal. Ha én írok rájuk (új igekötős ige: ráír), természetesen köszönök (általában: Szia!), ők nem viszonozzák, ám mindkettő elköszön a beszélgetés végén: „szia!” – így, kisbetűvel. Á. és L. mindig üdvözölnek (ők is sziá-val), az elköszönés viszont nem sablonos. Á. „szió”-val szokott elbúcsúzni, L.-lel pedig van egy búcsúzási rituálénk:

L.: pp J ... ; mire én: j – b - - -

T. a beszélgetést záró „szia” után legtöbbször egy „matricát” is küld (mozgó állat- vagy emberfigurák).

  1. Nyelvi igényesség, helyesírás

A nyelvhasználatot és a nyelvhelyességet tekintve L. viszi el a pálmát. Mondatait mindig nagybetűvel kezdi, végükre megfelelő írásjelet tesz, helyesírása kifogástalan, szóhasználata igényes, stílusa választékos. Megnyilvánulásaira egyáltalán nem jellemzőek a csetelési szokások, egyet leszámítva: ő használja a legtöbb emotikont. Á. kevésbé ügyel a helyesírásra, nem használ nagy kezdőbetűket, a mondat végi pontokat nem teszi ki. Ugyanakkor igényesen fogalmaz, bár röviden, célra törően. T. sokszor követ el helyesírási hibákat, főleg a magánhangzók hosszúságát tekintve, ehhez képest meglepően választékosan fogalmaz. Mivel gyakran okostelefonnal ír, amin könnyű félrenyomni egy billentyűt, néha fejtörést okoz, mit akart eredetileg közölni (pl. „nehwzwn” „jaraz”). M. helyesírása kifogástalan, de nagyon tömören ír, kizárólag a lényegre szorítkozik. Gyakran használ angol szavakat.

  1. Emotikonok használata

A legtöbb emotikont L. használja, szinte minden közléséhez biggyeszt egyet. M. sosem alkalmazza őket, Á. és T. ritkán. T. az egyetlen, aki matricákat szeret küldeni.

  1. Csetelésre jellemző szóhasználat

Amint már említettem, L. gyakorlatilag úgy ír, mintha nyomtatásban szeretné látni a megnyilvánulásait. Á. és T. a következő rövidítéseket használják rendszeresen: h – hogy, sztem – szerintem, tom – tudom, vok – vagyok stb. M. extrém módon rövidít, gyakran meg kell kérdeznem, mit is szándékozik közölni. (Ezt így teszem: „? :O”) Pl. + – igen, x – nem, rem – remélem stb. Rövidítései gyakran angol szavakat takarnak, pl. jó8 – jó éjt, ty – thank you, k – OK, pls – please, n1 – number 1, azaz nagyon jó.

Nyelvpedagógiai vonatkozások

Nyelvtanárként és tankönyvszerzőként foglalkoznom kell azzal a kérdéssel is, hogy tanítható-e, s egyáltalán kell-e tanítani a netspeaket, avagy a digilektust. Mivel – írásomban erre már többször is kitértem – ezek az új nyelvi megnyilvánulások hétköznapjaink részévé váltak, úgy érzem, szükségszerű, hogy a nyelvkönyvekbe is bekerüljenek. Az sms-s sajátos nyelve először a My English Book Class 6-ben bukkan fel (Cs. Marton 2009), mivel úgy gondoltam, ebben a korosztályban válnak igazán érintetté a tanulók. Az egyik főszereplő, Rosanna üzenetváltásait kísérhetik figyelemmel, pl.: R U alrite? What R U up 2? Wanna go out with me? I luv U xxx  Vagy egy másik üzetnet: I’m busy 2nite, call or txt 2morrow. J

A munkafüzetben található néhány kapcsolódó feladat, pl. át kell írniuk az üzenetet „rendes” angol nyelvre, illetve maguk is megpróbálkozhatnak hasonló sms-ek írásával. Az sms-ezés a legújabb, középiskolásoknak vagy nyelvtanfolyamon tanuló felnőtteknek szóló angol tankönyvemben, a My English EleMEntary-ben is szerephez jut, ebben már egy „kisszótárat” is kapnak a tanulók a leggyakoribb rövidítések és emotikonok jelentésével. A szereplők emaileket írnak, a fényképeiket mobiltelefonjukon mutogatják, skype-olnak, csetelnek – tehát igazodnak a mai kornak megfelelő viselkedéshez. A kiadás előtt álló My English InterMEdiate-ben pedig külön lecke foglalkozik az internetfüggőség veszélyeivel – bár ez nem ennek az írásnak témája.

Összegzés

A kommunikációs létformák a digitalizáció hatására jelentősen megváltoztak. Ez a beszédhez közeli közlésmód a számítógép és az okostelefonok segítségével jött létre. A csetelés lényegesen közelebb állnak az élő, beszélt nyelvhez, mint az íráshoz, különösen az emotikonok használata miatt, amelyek személyesebbé teszik az online párbeszédet. Leszögezhetjük, hogy minél inkább dialogikus és minél inkább szinkron módon valósul meg a kommunikáció, annál közelebb áll a szóbeliség kifejezési formáihoz. Az új info-kommunikációs eszközök olyan előnyöket nyújtanak, mint az azonnali elérhetőség. A nyelvi fogyasztás is az azonnali, késleltetés nélküli kimondás/kielégülés mintájára történik. A Facebook fejlesztőinek is ez a szándéka: mintegy élőbeszédpótlékká kell tenni a csetelést. Megismerkedtünk egy új fogalomal, a digilektussal, amely gyorsan reagál a nyelvi divatokra. Ezáltal nyelvi normák érvényességét sokan gyengülni látják, bár kutatások szerint az sms-ekben, emailekben való kommunikációban használt, nyelvtani szempontból helytelen kifejezések használata egyáltalán nem vezet a fiatalok írásbeli kifejezőkészségének csökkenéséhez, ahogyan hazai és brit kutatások kimutatták.