Kezdőlap

Fülszöveg

Izgalmas, felkavaró történet három férfiról és egy nőről, Marc Almond-idézetekre hangolva.
A férfiak: Zsolti, az odaadó férj, a falu polgármestere; János, a karizmatikus lelkész és Márk, a Tescóban dolgozó különös fiatalember. Az asszony, aki mindhármuk életében a közös pont: Júlia.
Vágyak és vétkek, titkok és tagadás, hit és hűség, depresszió és düh, függőség, fájdalmak és fohászok, megbocsájtás, mámor és megtisztulás…

(1. Zsolti) „Megkerestelek az intenzív osztályon. Tisztaság, nyugalom, csend. Egyenletesen működő testek, diszkréten jelző gépek, áramló és csöpögő folyadékok. A levegő is alig mozdult körülötted. Féltem. Fogtalak, és mondogattam, hogy mennyire fontos vagy nekünk és még annyi embernek… Délelőtt a templomban mindenki imádkozott érted.”

(2. János) „Nekem A nő vagy, a lényeddel és a gyönyörű életeddel! Mert én annak látom! És látom benned-bennetek a csodát, amit én nem kaptam meg, és amit nem vehetek el mástól! Aki vagy, abban mindez benne van! Én is érzem. De én egy rongy vagyok. Aki csak álmodhat arról, hogy te neki Lucát szültél és Andrást. Mindig szeretni foglak és sohasem! Az első pillanattól férfivá tettél! De te életed szerelméhez tartozol! Nekem pedig nincs másom, csak Isten. Aludj jól, a csodában egy olyan férfi mellett, aki szeret! És tudd, nekem is nagyon Drága vagy! J.”

(3. Márk) „… mert akkor… de nehéz belekezdeni... Megismerkedtem az Ivánnal. És belezúgtam, mint állat. Kimondtam hát, tessék, igen, ez az igazság. Én nem tudtam, hogy meleg vagyok!

(részletek a regényből)