Kezdőlap

Áron, Baráth Zoltán, Bianka, írok

Vörös zóna 21.

2021. július 19.

21.

- Hol van már? Az ügyfelek itt toporognak magára várva!

- Az hogy lehet? Kilencre lett megbeszélve, és még csak… TE JÓ ISTEN! FÉL TÍÍÍÍZ?

- Igen! Ezért hívtam!

- Úton vagyok, uram! Csak éppen elment előttem egy busz. Kb. öt perc és ott vagyok. Bocsánat a késésért. Sietek, ahogy tudok. Innentől a BKK-n múlik minden! Megjegyzem, autóval se biztos, hogy hamarabb beértem volna. Tudja, hídfelújítás, elterelések, dugók!

- Hagyja a rizsát, csak érjen ide minél hamarabb! - hallatszott a poroszlói stílusú hang, majd megszakadt a vonal. Áron egészen magába süllyedt. Ez határozottan az ő formája.

„Mondhatom, jól indul ez a nap is!” – zsörtölődött magában. „És mi lehet Biankával? Az ő napja milyen lehet? Vajon látom még?”

 

   Ám ezt most félre kellett tennie, hiszen megérkezett a munkahelyére. Sietős léptekkel vágott át az épület auláján, megnyomta a lift gombját, és szorongva pillantott karórájának kijelzőjére. 09:43. Alaposan elkésett. A jócskán megvárakoztatott ügyfelek egy középkorú férfi és a felesége voltak. Ő sűrűn szabadkozott a forgalomra hivatkozva, ám azok csak legyintettek és kedvesen mosolyogtak. Elvonult velük a kis tárgyalóba, hogy bemutathassa nekik a legújabb tervezetet a felújítandó házukról, melyet anno még szintén ő tervezett. Így jól ismerték egymást, és a beszélgetés, valamint a bemutató is rendben lefolyt. Rábólintottak szinte minden tervezett felújítási szakaszra, csak itt-ott kérdeztek közbe. Áron mindent részletesen elmagyarázott, közben frissítőt is hozatott fel nekik, kávét, ásványvizet, amivel végképp levette őket a lábukról. Több mint elégedetten távoztak. Aztán bement a saját kis irodájába és enyhén izzadva várta a Főnök általi „selyemzsinórt”, azaz, hogy behívatja magához és jól lecseszi. Ám ez valamilyen csoda révén elmaradt. Tovább dolgozott a tervezeten, majd munkaideje végeztével is inkább bent maradt, mivel tudta jól, ha így elkésett, azt muszáj ledolgoznia. Egyébiránt is inkább szívesebben volt itt, mint otthon, ahol játszania kellett a Zsuzsa által ráosztott szerepet a negédes színjátékban, amit a nő akkor még komolyan is gondolt. Észre sem vette, hogy eltelt az idő. Már csak arra figyelt fel, hogy kigyulladnak a lámpák az épületben és a takarítócég egyik embere kopogtat az ajtaján. Az órájára nézett riadtan: 20:50 perc.  A telefonja le volt némítva, így bár hiába zörgött rezgőre állítva, nem hallotta meg. Félve nézett a kijelzőre. 23 nem fogadott hívás és vagy 30 sms, persze Zsuzsától Ez nagyon nem jó! Sötét vihar előszelét érezte. És pont most!

Amikor Zsuzsa átesett a bipoláris zavarnak a negatív oldalára, az még a negédes színjátéknál is sokkal rosszabb volt. Először a súlyos, hideg csend, melyet a tomboló dühvel kitörő tornádószerű támadás követett. Szavakban éppúgy, mint aztán tettekben is. Gyalázatos szavakkal illette Áront. Nyelve hegyén vitriolosan csillogott a méreg, ahogy lekicsinyítette fokozatosan egy „puha pöcsű anyámasszony katonája” szintre. Aztán repülni kezdtek különböző tárgyak, pedig a nő nem ért hozzá egyikhez sem. A szoba közepén állt és üvöltött, ahogy a torkán kifért. Ezután jött az összeomlás, mint amikor egy törpecsillag roskad magába, ezt követte az öngyilkosságról való teátrális elmélkedés. Most jó eséllyel ez várt rá, ha hazaér. Zsuzsa nem fogja szó nélkül hagyni ezt a hosszú napot. Hazafelé vett egy nagy csokor virágot, de tudta, ezzel csak saját lelkiismeretét próbálja csitítani. A nőnél semmit nem fog vele elérni, ha valóban dühöng. Csupán a végtelen türelem, az állandóan ismételgetett nyugtató szavak szoktak hatni egy idő után. Az az időtartam pedig átívelhetett az egész éjszakán. Félve csörgette meg felesége telefonját, de tudnia kellett, mi várja.  Meglepetésére a nő hangja teljesen nyugodt volt, illetve inkább csak egy kissé zaklatott:

- Hol vagy már, drágám? Nagyon hiányoztál! Felhívtam a Pistát, ő mondta, hogy túlórázol. Ugye sietsz haza?

Áron megkönnyebbülve felsóhajtott. Ezek szerint a főnöke, Pista igazolta, hogy csakugyan a munkahelyén volt.

- Persze, Zsuzsikám édesem, mindjárt otthon vagyok!