Kezdőlap

Áron, Baráth Zoltán, Bianka, írok

Vörös zóna 16.

2021. július 12.

16.

…amire Áront egy kollégista ismerőse hívta meg, azon a házibulin találkoztak össze Zsuzsával. Utolsó évesek voltak, röviddel a záróvizsgák, illetve az érettségi előtt. Még egy utolsó buli a nagy hajrá előtt! Szinte senkit sem ismert. Ha most félszegnek tűnik is, akkoriban maga volt a Megtestesült Félszegség. Szinte az utolsó pillanatig halogatta azt is, hogy elmenjen arra a bulira. Üdvözölt pár ismerőst, majd egy sörrel a kezében megállt az egyik sarokban, épp a kis főzőfülke mellett félrehúzódva, mint a Láthatatlan Ember. De a jelek szerint nem tudott eléggé láthatatlanná válni, bármennyire szeretett volna is, mert a konyhában egy príma idomokkal megáldott, hosszú, göndör, barna hajú lány készített szendvicseket és egyenesen ránézett igéző, smaragdzöld szemeivel. Arcra is igen helyes volt. De nem ám, hogy csak ránézett. Egyenesen őt nézte, és Áron legnagyobb megdöbbenésére meg is szólította:

- Te! Ha már ott állsz! Nem tudnál segíteni?

- De! Persze! Mit csináljak?

- Ez a beszéd! Nem a makogás! Ezt már szeretem! Adogasd, légy szíves, a kenyeret meg a hozzávalókat, hogy ne kelljen minden után ide-oda rohangásszak! – utasította a lány. Áronnak akkor tetszett a határozottsága. Bemutatkoztak egymásnak. A lánynak Újváry Zsuzsanna volt a neve. Egy óra múlva már csókolóztak abban a bizonyos sötét sarokban, ahol Áron előzőleg rejtőzködni próbált, és a buli után egymásba kapaszkodva, rózsás hangulatban távoztak. Az éjszakát pedig – szinte magától értetődő módon – együtt töltötték Áron bérelt lakásában. Úgy fél év múlva össze is költöztek, aztán rá egy évre megvolt az esküvő is. Áron nehéz évei ezután kezdődtek, miután a hétköznapokban Zsuzsa egyre inkább kimutatta a „foga fehérét”, azaz megnyilvánultak bipoláris tünetei. Az egykor tüneményes, vidám lányon egyre inkább elhatalmasodott a depresszió. Egyre kevesebbet beszélt, éjszaka álmatlanul forgolódott, étvágya megszűnt, s rohamos fogyásnak indult. Aztán rákapott az italra, ezzel együtt jöttek a falási kényszerei, s ezek mellett szexuális vágyai nem csillapodtak, sőt! Időnként a leglehetetlenebb, legváratlanabb helyzetekben tört rá a csillapíthatatlan üzekedési vágy. Áron ezt egy darabig még izgalmasnak is találta, de amikor Zsuzsa idegeneknek is mutogatni kezdte a bájait és nyíltan felajánlotta magát, akkor már nagyon idegesítette. A depressziós rohamokat felpörgött időszakok követték, a munkahelyére gyakran elfelejtett bemenni – „na és akkor mi van?” – háborodott fel, ha Áron emlékeztette a kötelességeire. A pénzt két kézzel szórta, néha több táskányi ruhával tért haza hosszadalmas bevásárlókörútjairól. Gyakran az is megtörtént, hogy Áron a munkából hazatérve részegen dajdajozó társaságot talált a saját lakásukban, akik mindent megzabáltak, amit csak találtak. Sajnos hosszú évek is beleteltek, mire Zsuzsa is elfogadta, hogy gyógykezelésre van szüksége. Eddigre viszont Áron idegei is cafatokra szakadtak. A leghőbb vágya lett menekülni ebből a pokolból…