Kezdőlap

Áron, Baráth Zoltán, Bianka, írok

Vörös zóna 14.

2021. július 8.

14.

- Szevasztok, fiúk, lányok! Nem láttatok véletlenül egy szaró macskát dagadó fasszal? Két pipi szeretne feltakarítani utána!

A díszes társaságban benne rekedt a szó. Csak bámultak ostoba képpel, Szentkuthy kilöttyintette az italát, egyenest a kis szöszi színésznő dekoltázsába, mire az felvisított:

- Most mi vaaan?

- Az van, drágám, hogy ma este vagy te takarítasz össze, vagy a lovagod, vagy senki. De ha van kedved, beállhatsz a ruhatárba is, mindjárt vége az előadásnak. Én ezennel leléptem – mondta Bianka kimérten, a kalapot és a pelerint elegáns mozdulattal a földre hajította, majd sarkon fordult és kényelmes léptekkel távozott.

Csak az utcán szédült meg átgondolatlan tette miatt. „Úristen, mit csináltam? Kellett ez nekem? Mi lesz ezután? És mi lesz otthon? Mit mondok Bélának? Hazamehetek egyáltalán ezek után? Miből fogok élni?” Csak állt kóvályogva, két tenyerével a kopott, szürke falnak támaszkodva, nem is érzékelve a város lüktető, tompa zaját. Egy késői járókelő furcsa pillantást vetett rá, majd széles ívben kikerülte.

Ekkor jutott eszébe Áron, mint egy utolsó szalmaszál, amibe talán belekapaszkodhatna. „Hol lehet most? Hogyan találom meg? Ó, az a kamu Facebook profil! Hátha keresett azóta? Adná a Jóisten!” Mint a fuldokló a mentőöv után, úgy kapott a telefonjához.

Áron végre alhatott volna, de most meg már nem tudott. Elméje újra és újra lejátszotta neki az egész nap történéseit. Bianka teljesen elvarázsolta. Ebben a pillanatban halkan pittyent egyet a telefonja. Értesítést kapott, hogy ismerősnek jelölte valaki a face-en. De hiszen az a valaki csak Bianka lehet! És valóban a hamis profil volt az, amit a nő megadott neki. A szöveg igen rövid volt. Csak annyi: „- Segíts, kérlek! Bajban vagyok!”  És a cím, ami ismerősnek tűnt. Persze, hiszen az ő címe.  A nő innen írt rá, a házuk elől! Zsuzsa mélyen aludt, így szerencsére könnyedén ki tudott szállni mellőle az ágyból. A lehető legnagyobb csendben felkapkodta magára a ruháit, és kisurrant a lakásból, le a lépcsőn a ház elé. Bianka a kaputól nem messze állt és felfelé pislogott. Áron odalépett hozzá, behúzta gyorsan a kapualjba, ha Zsuzsa felébred és kihajol, meg ne lássa.

-  Mi az? Mi történt? Honnan tudod a címemet?

- Te adtad meg még délután! Nem emlékszel?

   Lehetséges! Annyi minden történt. – Ő sem fogta fel még most sem.

- Nem emlékeztem, ne haragudj! Elég sűrű volt ez a nap. Hazaértem, a Zsuzsi meg már itthon volt. Pedig azt hittem, csak holnap érkezik! Miben tudok segíteni?

- Otthagytam a férjem. Pontosabban nem mentem haza. Lassan itt az idő, hogy keresni fog! Egyszerűen nem jutott eszembe más, csak te, aki segíthetne!

- Nincs barátnőd, akinél alhatnál?

- Akkor nem jöttem volna ide, nem gondolod? – csattant fel Bianka kissé élesebben. Áron látta rajta, hogy nem rá haragszik, csak pattanásig feszült a kialakult helyzet miatt. És már tudta is a megoldást.

- Pillanat! Várj itt! Felszaladok a pénztárcámért! Van itt az utcában fentebb egy kis szálloda. Csöngess be oda, aludj ott! Aztán a többit holnap együtt kitaláljuk, jó? – kérdezte, aztán magához vonta a nőt és megcsókolta. Egy pillanatig szorosan átölelte, majd rohant is fel a lakásba.

Mire újra leért, Bianka már nem volt ott.