Kezdőlap

Áron, Baráth Zoltán, Bianka, írok

Vörös zóna 11-12.

2021. július 6.

11.

   Áron még jó darabig álldogált az étterem előtt, egyik cigit szívva a másik után. Valahogy olyan üresnek és gondolkodásra képtelennek érezte magát. Agyában egymást kergették a „Mi lett volna, ha…” kezdetű gondolat-töredékek, de egyik sem jutott el a teljes végiggondolásig, csak kavarogtak, örvénylettek, pont, mint a cigaretta füstje. Nem volt még kedve hazamenni. Úgyis csak az üres lakás várta volna, mivel Zsuzsa befeküdt megint egy hétre a pszichiátriai gondozóba.

- Megette a fene az egészet! – gondolta –. Iszok még egy whiskyt!

Visszatért hát az étterembe és rendelt egy Jacket tisztán, jég nélkül. Egyet belekortyolt, aztán tovább ült. Kifejezetten ürességet érzett. Mint az olyan ember, aki elveszített valami nagyon fontos dolgot, amit sehogyan sem tud már visszaszerezni. Valami nem hagyta nyugodni. Próbált a felszínre törni, ámde ahogy utána kapott volna, folyton félresiklott alkoholtól belassult elméje elől. Nem érezte magát teljesen részegnek, de ahhoz eleget ivott, hogy eltompuljon. Ekkor jött a pincér, hogy este tíz óra van és zárni szeretnének. Áron bólogatott, hogy persze, indul máris. Felkelt, ledöntötte egy húzásra whiskyje maradékát és kisétált az étterem elé. Hívott egy taxit. Nem telt bele öt perc és megjelent az amerikai módra, sárgára rittyentett jármű. Beült hátra, bemondta VII. kerületi lakásuk címét és kényelmesen hanyatt dőlt a hátsó ülésen. A sofőr ekkor megkérte, hogy mutassa meg a személyigazolványát.

- Ne haragudjon, tisztelt uram! Olyan dolog történt ma velem, ami miatt minden utasomtól elkérem. Ellopták a taximat!

- Hogy mi? Ki tette? Miért? – adta az értetlent Áron. A sofőr pedig válaszolt:

- Azt nem tudom, ki tehette. Valami tréfás kedvében járó csavargó, vagy punk huligán. Alig két megállónyira találták meg nyitott ajtóval, a Szent Gellért térnél! Szerencsére semmi sem tűnt el belőle.

- Hogy mik nem történnek! Bár nem kéne ezen meglepődnünk, elvégre ez Budapest! Itt gyakorlatilag bármi előfordulhat! És elő is fordul!

- Ez már igaz! Tisztára jól mondja az úr! – válaszolt széles mosollyal az arcán a sofőr. Áron izzadt, émelygett, de azért visszavigyorgott. Amikor aztán a taxi megállt a házuk előtt, kiszállt, fizetett és rátett egy ötszázast borravalónak.

- Nagyon szépen köszönöm! Azért vannak itt még rendes emberek is – mondta a sofőr, aztán elhajtott. Áron meg csak állt és nézett utána. Eddigre teljesen kijózanodott. Minden az eszébe jutott! Az egész nap lepergett előtte, mint egy film, melynek ez a taxis jelenet volt a fő csattanója. Már nem is izzadt, nem is émelygett. Röhögni kezdett. Először csak halkan, majd egyre hevesebben. Végül már úgy kacagott, hogy a könnye kicsordult. A zsebébe nyúlt. Ott volt a papírdarabka, amit Biankától kapott. A hamis Facebook-profil címe. Már tudta, mit kell tennie! Majdhogynem rohant felfelé a lépcsőn a lakásukig.  A kulcsot a zárba dugta, nyitotta volna épp az ajtót, mikor az feltárult magától és ott állt a felesége, Zsuzsa. Áron arcára szabályszerűen ráfagyott a vigyor.

12.

- Hát te? Mitől vagy ilyen jókedvű? – kérdezte az asszony.

- Ööö… olyan szép az idő, gondoltam, sétálok egyet – felelte zavartan Áron.

- Úgy! Egész nap?! Fogadni mernék, hogy valami lotyóval henteregtél! Ismerlek jól! – rivallt rá Zsuzsa. – Vagy tagadni merészeled?

Áron nem szólt semmit, csak félretolta a dühtől reszkető feleségét, és megpróbált mellette beslisszolni a konyhába. Egyenesen a mosogatóhoz ment, engedett magának egy nagy pohár vizet és felhajtotta.

- Szóval megint ittál, mi? – csörtetett be Zsuzsa utána. Hatalmas mellei csak úgy rázkódtak fel-alá, méretes fülbevalói csörömpöltek.

- Persze, egy nagy pohár vizet, hiszen láttad, nem?

- Tudod jól, hogy nem arra gondoltam! Kocsmázni voltál, mint ahogyan szoktál, ne is tagadd!

- Drágám, hiszen annak már vége. Már három hónapja megfogadtam, hogy nem iszom – mondta Áron, és ezzel nem is hazudott.

- Három hónapja, három hónapja! Azt hiszed, annyi számít? Majd ha három éve lesz, akkor mondogassad!

„Még három év? Annyit ki nem bírok melletted, te dagadt boszorkány!”, gondolta Áron keserűen, de nem mondta ki. Bár ha kimondta volna, azzal se sokat változtatott volna a helyzeten. Így foghegyről csak ennyit vetett oda az asszonynak:

- Hagyj békén, légy szíves.

Lerúgta a cipőjét, bement a nappaliba, lehuppant a fotelbe, feltette a lábát az asztalra, a távirányítóért nyúlt, és elkezdett keresgélni a csatornák között. Az egyik sportcsatornán talált valami motorversenyt, jól felhangosította, aztán csak bambán meredt rá, anélkül, hogy felfogta volna, kik versenyeznek és hol. Mindegy volt neki, tökéletesen. Csak a félresiklott élete járt a fejében.

Ám Zsuzsa nem hagyta annyiban a dolgot. Becsörtetett a konyhából és felkapva a távirányítót, átkapcsolt kedvenc szappanoperájára, ahol Juan-Sanchez Alvarez éppen azon ármánykodott, hogyan kavarjon be ifjú alkalmazottja szerelmének. Áronnak nem kellett több. Szó nélkül felállt és a szobájába ment, levetkőzött és bebújt az ágyba. Ekkor felpattant az ajtó és Zsuzsa hatalmas teste és hangja egyszerre töltötte be a szobát:

- Szeretnél alvásba menekülni, mi? Hát amíg én nem tudok, te sem fogsz tudni! El ne képzeld, hogy megkevered a szart, és csak úgy itt hagysz benne, anélkül, hogy ne részesülnél belőle te is! Mesélj csak, merre is jártál, mit csináltál ma? Hazaengednek, délután négyre haza is értem! Lakás üres! Mondom magamnak: „Hol ez az ember?”

- Hagyjál már békén, baszd meg! Majd holnap elmondok mindent sorjában! -kiabált rá Áron a takaró alatt. De Zsuzsa nem hagyta. Lerántotta róla a takarót és odatérdelve az ágy mellé, sziszegte a fülébe, mint egy kígyó:

- Most fogod elmondani! Tudom, hogy este tíz óra van! De mindenre megesküszöm, ami szent a számomra, hogy ha kell, reggelig nem hagylak aludni, ha most bele nem fogsz a mesédbe! Nehogy már neked jobb legyen, mint nekem!

- Oké, oké! Összefutottam Zolival! Tudod, ő mekkora alkesz! Sajnálom! Gyenge voltam! És azt gondoltam, hogy mire te hazaérsz, már simán kijózanodok. Azt hittem, csak a hétvégén érsz haza. Így rendeztünk egy görbe napot, na! Hát ez volt! Ennyi! Igaz! Elismerem! Többet ittam a kelleténél! De kurvákról szó sem esett!

- Na! Ajánlom is! Így már mindjárt másképp hangzik! De még nem alhatsz, apuskám! Hol a puskám? – kérdezte Zsuzsa egy szörnyű vigyorral szétterülve arcán. Áron majdhogynem megsemmisülve bólintott.

- Egy pillanat és jövök, csak kiszaladok pislantani! – mondta és kislisszolt a fürdőszobába. Valóban csurgatott is. Ám valójában megkereste az elrejtett kis üvegcsét, melyben még, úgy emlékezett, kellett legyen egy fél abból a kék színű tablettából, amit V betűvel jelölnek és a férfiasság feltámasztására szolgál. Szerencsére jól emlékezett. Be is vette azonmód, csapvízzel leöblítve. Egyszerűen máshogy már nem tudott volna eleget tenni házastársi kötelezettségének. A szerelem és a vágy már rég apró, szürke folttá zsugorodott össze benne.