Kezdőlap

1000 km, 2019, Auenstein, Csehország, Hair, képviselő, Lovran, ME Upper InterMEdiate, Sheringham

Vetettem számot (2019)

2019. december 29.

A 2019. nagyon jó év volt. Ritka jó! Januárban ugyan szinte hiányérzetet jelentett, hogy nem a teológiai vizsgákra készültem, hanem a ME InterMEdiate angolkönyvünk (lányommal, Csikós Borbálával együtt írtam) átdolgozásán végeztem az utolsó simításokat. És mivel februárban kezdtem el írni a ME Upper InterMEdiate-et (ezt fiammal, Csikós Mátyással), hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a tanulás egy ideig nem fog beleférni az időmbe, és beadtam a halasztási kérelmemet.  

Az új angolkönyvbe az Ivan & the Parazolt szemeltem ki állandó szereplőknek, s egy koncertjük után ezt sikerült is megbeszélni Ivánnal és a menedzserükkel. De ez még semmi, mert szinte pár nappal ezután történt, hogy Likó Marci hívott a Hair dalszövegeinek fordítása ügyében (erről az „álommelóról” már többször írtam).

Március igazán eseménydús hónapnak bizonyult: 8-án 2. lettem 10,5 km-es távon a Festékbázis (micsoda név!) jánosházai futóversenyen. Rá egy hétre ünnepeltük a 33. házassági évfordulónkat egy horvát tengerparti városkában, Lovranban. Már másodszor jártunk ott, de jövőre is visszavágyom! Akárcsak Svájcba, ahol Lili unokámmal töltöttünk egy hosszú hétvégét Auensteinben. Boldogság volt látni, ahogyan Lili és Ilka – a kis keresztlányom – egymásra találtak. Bízom benne, hogy jövő tavasszal is találkozunk!

Áprilisban Sheringhambe utaztunk egy csapat iskolás gyerekkel. Ezen az úton a vártnál több problémával kellett megküzdenünk, de kolléganőmnek és anyukámnak hála, valahogy legyűrtük a nehézségeket. Azt azért megjegyzem, hogy ott ért az 54. születésnapom, és bizony nem a legjobban sikeredett, de mindegy már! Ismét tanultam valamit, méghozzá azt, hogy a 13-14 évesekkel a legfárasztóbb utazni. Ők még nem ismerik a határaikat, nem figyelnek másokra, és bizony belemennek mindenféle marhaságba, amit aztán persze utólag megbánnak.

S jött a szép húsvét! Akkor nem mentem legációba, mert nem lett volna időm rendesen felkészülni rá. Viszont elkészültünk a Hair fordításával, amit Vándorfi László elfogadott, és hamarosan el is kezdődtek a próbák.

Pünkösdkor már vállaltam legációt, ezúttal Csögle – Nagypirit – Kispirit jutott. Mivel Borgáta közel esik, és kellemes nyári meleg volt, a strandon vettünk ki egy apartmant, onnan mentem végezni a szolgálatokat. A legnagyobb hálával emlékszem vissza a gyülekezetekre, Bódis Tamás lelkipásztorra és kedves családjára. Azt hiszem, ők is megkedveltek, mert Tamás engem kért meg, hogy helyettesítsem egy alkalommal júliusban, aminek örömmel tettem eleget.

Mint eddig mindig, két jól sikerült gyülekezeti kirándulás fért bele az idei évbe: pünkösd után Tata – Etyek, ádventkor Magyarpolány – Székesfehérvár. Talán nem is csinálnám, ha az emberek nem kérdezősködnének már az aktuális kiránduláson, hogy hová is megyünk legközelebb. Ekkor azt szoktam mondani, hogy még nem tudom, de majd kitalálom.

A várva várt Hair bemutató július 4-én fantasztikus élmény volt, ahogyan erről korábban beszámoltam.

Még abban a hónapban megcsináltuk az angolkönyvbe az interjút a Műszaki Kiadó stúdiójában az Ivan & the Parazol két tagjával: Vitáris Iván énekessel és Simon Bálint dobossal. A riporter szerepét Matyi fiam látta el, s mondhatom, profi munkát végzett.

Egy év sem múlhat el csehországi utazás nélkül, mivel férjem édesanyja és a család egy része ott él. Most bőven eleget tettünk eme kötelezettségünknek, mert összesen háromszor voltunk Csehországban: egyszer Jirikovban, ahonnan elhoztuk az anyósomat, majd egy hét után visszavittük Brünnig, ahol a sógoromék átvették (hazafelé kirándultunk egy keveset), s legutóbb, november végén a 80. születésnapját ünnepeltük az Elba parti Terezínben.

De addig még nyaraltunk pár napot Zirc közelében, a Bakonyban; a hotelt körbeölelő golfpályán remekül lehetett futni s a kinti medencében jókat úszni. Sheringhambe is sikerült még egyszer eljutni, ezúttal a refisekkel. Sikerült – az utunkra is ezt mondhatom: sima út, semmi gubanc, jól nevelt, helyes gyerekek, élvezetes programok… Májusban viszem megint a tanítványaimat, szerencsére nem a rázós korosztályt, hanem 6 kislányt az osztályomból, két nagyobbat és 4 hallgatót a teológiáról.

Az októberi önkormányzati választás sikert hozott: bizalmat szavaztak nekem a nagyalásonyi lakók. Még sosem voltam képviselő, hát most ennek is eljött az ideje!

És befejeztük a ME Upper InterMEdiate-et (Matyi sokat segített benne). Már a munkafüzeten dolgozom, aminek a kéziratát január végén szeretném leadni. S ha már angol, meg ne feledkezzek a HBSFestről – a kéttannyelvű középiskolák fesztiváljáról a pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban, ahol zsűrielnökként vettem részt (erről is írtam akkor).

A férjem 59. születésnapját Balatonfüreden ültük meg, a Koczor Pincészet csodálatos panorámájú szálláshelyén. No, oda is vissza kell mennünk…

Ennyi sok jó után az év vége komoly megpróbáltatást tartogatott számunkra. 22-én vasárnap reggel a férjem hirtelen rosszul lett, elkezdte rázni a hideg, és mire hazajöttem a templomból, már 39,5 fokos láza volt. Hétfőn elvittem orvoshoz, de a következő napokon sem javult az állapota az antibiotikum és a folyamatos lázcsillapítás (gyógyszer, hűtőfürdő, priznic) ellenére, így a szentestét sem tudta velünk tölteni Tapolcafőn, ahol a lányoméknál összegyűlt a család. Karácsonykor háromszor kellett legációba mennem (Dáka – Borsosgyőr – Kéttornyúlak), és milyen felemelő élmény lett volna, ha nem kell folyamatosan aggódnom miatta! 25-én délután bevittem az ügyeletre, ott kapott injekciót, de még akkor sem tudták, mi a baj; vírusos fertőzésre gyanakodtak. Ráadásul eddigre folyamatos, áramütésszerű fejfájás kínozta. Pénteken kijött hozzá az orvosunk, aki tüdőgyulladást állapított meg, és egy fájdalomcsillapító injekcióval enyhítette a fejfájását. Új gyógyszereket írt fel, aminek köszönhetően szépen javul, tegnap óta láztalan, csak nagyon gyenge – érthető módon. Így hát van remény arra, hogy jól zárul az év.

Ja, megvan az idei 1000 km futásom! „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (2Tim 4,7). SDG!!!

Blog / Legfrissebb