Kezdőlap

Hazafelé, Nagyalásony, önkormányzati választás, sorsolás, szavazategyenlőség

Választás Nagyalásonyban

2019. október 14.

Most először történt, hogy megmérettettem magam az önkormányzati választáson. Képviselőnek indultam, és csak abban voltam biztos, hogy ugyanakkora esélyem van arra, hogy be sem kerülök a testületbe, mint arra, hogy én kapom a legtöbb szavazatot. De ami történt, arra nem számítottam… Aki nem ismeri a falusi viszonyokat, annak a kedvéért elmondom, hogy nálunk ilyenkor nem a pártpolitikáról szól a dolog, és emlékeim szerint kezdettől fogva mindig mindenki független jelöltként indult. Így én is.

Lassan telt a nap. A szavazás estéjén bosszantó volt, hogy már a legnagyobb városokból is érkeztek a részeredmények, nálunk pedig még mindig nem sikerült feldolgozni vagy továbbítani a 200-valahány szavazatot, és hogy többször lefagyott a rendszer. A polgármester személye hamar kiderült; azt hiszem, ez senkinek nem okozott nagy meglepetést, bár voltak ellendrukkerek szép számmal.

A bizonytalanságot tűröm legkevésbé; tehát ha tudom, hogy valami rossz fog történni, könnyebben elviselem, mint azt, ha nem tudom, mi áll előttem. Így elég ideges voltam, mert 10 órakor még mindig 0 szavazatot mutatott a képviselőjelölteknél az oldal. Aztán negyed 11 körül csengett a telefon, és akkor tudtam meg, hogy engem is megválasztottak. Először nagyon boldog voltam a hírtől, ám amikor kiderült, hogy szavazategyenlőség miatt sorsolással döntöttek, az örömbe üröm vegyült. Nagyon sajnáltam azt a jelöltet, akit tulajdonképpen én, azaz az én szerencsém ütött ki a nyeregből. Bár többen biztosítottak róla, hogy emiatt nem kell lelkifurdalást éreznem, azért még ma is keserű szájízzel gondolok rá. (És arra, hogy ha a fiam eljött volna, és rám szavazott volna, akkor nem érezném ilyen kínosnak a helyzetet.) Nos, hát így áll a dolog.

Szeretettel gratulálok a polgármesternek és a három képviselőtársamnak! S ha valamit tudunk tenni közösen Nagyalásonyért, akkor azt mondom, érdemes volt!

A magam részéről pedig elhatároztam, hogy – amint korábban sokaknak elmondtam – a képviselői illetményem jelentős részét a nagyalásonyi tanulók jutalmazására fogom fordítani, a már több éve megszűnt Hazafelé Alapítványhoz hasonlóan. Akkor férjem fizette be sok-sok évig minden hónapban az illetményét (én csak a kántori fizetésemet), és utólag kiszámoltuk, hogy összesen kb. 1,5 millió forinttal támogattuk az iskolánkban tanuló, illetve onnan kikerült tehetséges fiatalokat a saját bevételünkből. Talán vannak, akik emlékeznek még rá…