Kezdőlap

bizánci Krisztus, Ivan & The Parazol, Kerouac Úton, Kocsis Nagy Noémi, Néha kevés néha több

Néha kevés, néha több & Kerouac: Úton

2020. február 13.

„Olyan ez a fiú, mint a bizánci templomokban, a mozaikokon ábrázolt, kezét áldó mozdulatra emelő Krisztus.” Ezt nem én találtam ki, hanem Kocsis Nagy Noémi író, de teljes mértékben egyetértek vele. A fénykép a budapesti Muzikumban készült, ahol az Ivan & The Parazol akusztikus koncertet adott Jack Kerouac Úton című regénye köré szőve. 

Lánykoromban belekezdtem ebbe a kultikusnak mondott könyvbe, de akkor nem érintett meg, ezért nem is olvastam végig. Ám most (Ivánék kedvéért) újra elővettem, és azt mondhatom, hogy élvezetesnek találtam. Most értettem meg, hogy amit az író ábrázolni akart, az nem más, mint a kor – a 40-es évek végi Amerikában járunk – életérzése: bebop, benzedrin, sör és whisky (szóval nagy ivászatok), könnyűvérű lányok (akik néha egyúttal ideiglenes feleségek is), jobb-rosszabb autók, stoposok New Yorktól Denveren át San Franciscóig… nagyjából ennyi. De átjött. :)

A koncerten elhangzott a „Néha kevés, néha több” c. szám is, aminek már korábban, első hallásra annyira megragadott a fülbemászó dallama, hogy kaptam magam, és írtam rá angol szöveget. (Elküldtem Ivánnak, tetszett neki.) Íme:

Sometimes little, sometimes more
The hope has gone and shut the door
Left me lonely without a word
But I knew she’d be returned
Please don’t drop me I asked her
Stay with me once again
Not like the others I know
You’ll get all you want to gain

Roller coaster hey up and down
Life is changing all the time
Sometimes happy, sometimes blue
You love me and I love you
Nothing has left to ask for
Stay with me once again
Not like the others I know
I’ll get all I want to gain

How I wanted to see the magic
But I was just brooding
And nothing expected
Still and naked there she waited
Full of bright colours which was grey and faded

 

Blog / Legfrissebb