Kezdőlap

alágyújtós, hétköznapok, Ludas Kisvendéglő, Nagyalásony, szemüveg a kocsmában

Miért szeretek Nagyalásonyban lakni? (sokadik rész)

2019. május 30.

Már többször megírtam, miért jó Nagyalásonyban lakni, de nem győzök új meg új okokat felsorolni. Például tegnap átmentünk az urammal a "nagykocsmába", azaz bocsánat, a Ludas Kisvendéglőbe. Gondoltuk, megnézzük az étlapot, hátha megkívánunk valamit. Józsi kinyitja, majd elkezd a zsebeiben kotorászni. „Hoppá, nincs nálam a szemüvegem!” – mondja, és mire válaszolnék neki, hogy sebaj, majd én felolvasom neked, a fiatal tulajdonos, Andris megelőz: „Van itt. Milyen kell?” Szóval nem elég, hogy tartanak szemüveget a kocsmában azoknak a kedves vendégeknek, akik nem látnak elég jól, még válogatni is lehet! Ez aztán az előrelátó, körültekintető vendégszeretet! Kérem szépen, írjátok meg: találkoztatok-e már ilyennel, és ha igen, hol?

A másik most az imént történt. Május végén járunk, de az időjárás nem ennek megfelelő, mint azt mindannyian tapasztaljuk. A hőmérő – kora délután – 13 fokot mutat (árnyékban :D), bent is csupán 17 fok van, ezért gondoltam, begyújtok. (Ha az ember egész délután a számítógép előtt kényszerül üldögélni, kell a melegség.) Hátrasétálok az istállóba, az egyik sarokban tartjuk a száraz ágakat, lám csak, tényleg jók valamire! Összeszedek egy kosárral, megpakolom a kandallót, rá a nagyobb fahasábokat, meggyújtanám, de elfogyott az alágyújtós. Sebaj, átszaladok a szemközti boltba, ott természetesen tartanak ilyesmit. De jó! Nem telik bele öt perc, pattog a tűz, s már attól, hogy hallom, nem fázom… Jöhet a munka! (A ME Upper InterMEdiate című angolkönyvemen dolgozom.)