Kezdőlap

házi feladat, Ilka, iskolarendszer, Svájc, tanítási szünetek

Miért akar Lili Svájcban iskolába járni?

2019. március 26.

Tegnap jöttünk haza Lilivel Svájcból, ahol meglátogattuk keresztlányomat, Ilkát és persze a többieket: Nellit, Árpádot (a szülei), Lillát és Zsigmondot (a testvérei). Ilka 2. osztályba jár, és Lilit is nagyon érdekelte, milyen az élet náluk, egy falusi iskolában. Hát, meglehetősen különbözik a miénktől…

A tanítás 8:20-kor kezdődik, és bizony mindenki – már a nagycsoportos óvodás is! – gyalog megy. Nem is engedik, hogy a szülők autóval fuvarozzák a gyerekeket. Otthon felveszik a sárga mellényt, és egyedül szépen elsétálnak az iskolába (óvodába). Igaz, hogy előtte a helyi rendőr megtanítja őket a helyes közlekedésre, és az autósok is vigyáznak rájuk. (Svájcban amúgy is mindenki betartja a sebességkorlátozásokat, mivel a szabályok megszegése szigorú büntetést von maga után.)

Nincsenek külön órarendi órák, hanem a két, egyenként kb. 90 perces foglalkozást egy hosszabb szünet választja el egymástól, amikor lehet tízóraizni – kint az udvaron. Tilos cukros üdítőt, csipszet, édességet vinni, kizárólag egészséges rágcsálnivalókat szabad, előírás szerint: zöldságet, gyümölcsöt, sajtot, teljes kiőrlésű kenyeret, kekszet. 12-re mindenki hazaér ebédelni. Igen, az anyukák otthon vannak, és meleg ebéddel várják a csemetéiket. Ritka eset, hogy valaki ne tudjon otthon enni; ezt úgy oldják meg, hogy a többi anyuka besegít, és egy-két napra vendégül látja azt a gyereket. Ebéd után kis pihenő, majd fél 2-kor mennek vissza az iskolába, zeneórákra, kreatív foglalkozásokra, amelyek 3-ig, legkésőbb fél 4-ig tartanak, kivéve szerdán, mert az a „családi nap”, így akkor nincs délután tanítás. Természetesen a házi feladat is minimális, átlagosan napi 10-20 percet vesz igénybe, de tankönyveket nem visznek haza, nem is láttunk egyet sem. Rengeteg a kirándulás, ahová akkor is elmennek, ha zuhog az eső vagy szakad a hó; természetesen a szülők gondoskodnak a megfelelő öltözékről.

Tanítási szünet ugyan némileg kevesebb van, mint nálunk, de egyenletesebben elosztva, és létezik úgynevezett külön „sportszünet” is, ez kantononként változik.

Joggal kérdezhetnénk. hogy ezek után hogyan képesek megtanulni a szükséges anyagmennyiséget. Erre azt tudom válaszolni, hogy ez attól is függ, mit nevezünk „szükségesnek”: az alapkészségek biztos elsajátítását, a tárgyi tudást, vagy a kreativitást, a sportot, a zenetanulást? Számomra a legnagyobb tanulság: milyen sokat számít, hogy otthon foglalkoznak a gyerekekkel, ugyanakkor megbíznak a pedagógusok szakértelmében. Tényleg együtt munkálkodnak azon, hogy a lehető legtöbbet kapjanak mindenből. Irigylésre méltó állapot.

Blog / Legfrissebb