Kezdőlap

Balu, Cunnungham, Ethan, meleg regény, Mizzy, olvasok

Michael Cunningham: Mire leszáll az éj (ez is egy Tainted Love)

2019. január 9.

Mikor kivettem a könyvtárból, nem gondoltam, hogy ez egy meleg-regény lesz. A fülszövegben ugyanis ezt olvastam: „Peter és Rebecca Harris középkorú New York-i házaspár, akik látszólag mindent elértek az életben, amit csak el lehet érni. (…) Minden okuk megvan hát az elégedettségre és a boldogságra.
Ám egy napon megérkezik Rebecca öccse, Ethan. Az egykor drogfüggő, de elragadóan jóképű és tehetséges fiatalember szépségével és zabolázhatatlan szabadságvágyával ellenállhatatlan hatást gyakorol Peterre, aki egyszeriben kételkedni kezd az általa képviselt művészekben és a művészetben általában, a saját karrierjében, a házasságában - egész addigi világában, amelyet olyan gondosan épített fel magának, s amelyen most egyre nagyobb repedések tátonganak.”

Jó, jó, kicsit gyanús lehetett volna ez az „egykor drogfüggő, de elragadóan jóképű fiatalember”, a „szépségével és szabadságvágyával”, szóval ha tudtam volna, hogy az író bevallottan meleg, akkor ezek a kifejezések rögtön elárulták volna, miről is lesz itt szó. Csak úgy zárójelben jegyzem meg: Ethan beceneve szerintem fordítói bravúr: Balu, ami a balfogás rövidítése. Annyira izgatott, mi az eredetiben, hogy utánanéztem: Mizzy, az angol „mistake” (= hiba) szóból. Ugyanis Balu/Mizzy idős szüleinek későn született, amolyan véletlen gyereke volt (by mistake = véletlenül).

Összességében: a regény nem rossz; ha tetszett Thomas Manntól a Halál Velencében, akkor ezt is szeretni fogod. Nincsenek benne pornográf jelenetek, a jó ízlést nem sérti. Bravúros a jellemábrázolása, szépek és érzékletesek a leírások. Sőt a végén – úgy tűnik – minden jóra fordul. ;)