Kezdőlap

Csikós Mátyás, Gábor Márkó, Hair, Kámer György, Kárpáti Barbi, Molnár Sándor, Pannon Várszínház, Utas és Holdvilág Antikvárium, Vándorfi László

ME UP és HAIR és SDG! – Egy boldog hétvége

2019. szeptember 29.

Péntek este befejeztem a legújabb angolkönyvem, a ME Upper InterMEdiate kéziratát, majdnem félévi munka után. Ezúton köszönöm szerzőtársamnak, Csikós Mátyásnak a közreműködést. Úgy érzem, színvonalas munka született, de ennek a megítélését bízzuk a felhasználókra!

Szombat este – mint a dalszövegek egyik fordítója – hivatalos voltam a Hair premierjére a veszprémi Pannon Várszínházban. Kissé aggódtam, hogy vajon harmadszorra tud-e újat nyújtani az előadás, de nem csalódtam. Sőt! A tehetséges fiatal színészek játéka, éneklése, tánca és a zenekar teljesítménye talán még az eddigieknél is jobban magával ragadott; egy percig sem unatkoztam. Ráadásul most már nem teljesen ismeretlenként vettem részt az eseményen, köszönhetően a Molnár Sándor által szervezett beszélgetésnek az Utas és a Holdvilág Antikváriumban. Vándorfi László és Krámer György talán nem haragszanak meg, ha ettől fogva a barátaimként tekintek rájuk, és hálás lennék, ha ők is ugyanígy gondolnának rám. Nagyon tisztelem őket!

Mégis izgultam, amikor az előadás végeztével fel kellett mennem a színpadra; annál is inkább, mivel Likó Marci nem volt ott (Debrecenben koncertezett). Az előbemutatón ő szólt, hogy „na most!”, megfogta a kezemet, és együtt vonultunk fel az állva tapsoló és ujjongó közönség színe elé. Hát most egyedül kellett ezt megtennem (Vándorfi Laci is szólt persze, hogy mikor induljak), de bevallom, hogy amikor meghajoltam, annyira reszkettek a lábaim, hogy majdnem orra buktam. Előre kinéztem azért, hová fogok beállni a színészek közé, mert legutóbb pont a legmagasabb lány, a Jeanie-t alakító Kárpáti Barbi és Marci közé kerültem (aki szintén több, mint 180 centi), ami enyhe nehézséget okozott a meghajlásokkor. Szóval így furakodtam Gábor Márkó (Woof) és Szente Árpád Csaba (Claude) közé, de remélem, egyikük sem haragudott. Sőt, Márkó a színfalak mögött gratulált nekem a szövegekért, és azt mondta, hogy különösen tetszik neki az, hogy „Nem blabla a Bibliában, hogy már Jézus korában / hosszú hajat hordtak mind / Szupersztár, igazad volt!” Ó, és ezt ő mondta, nem én, pedig nekem is ez az egyik kedvenc részletem! Ráadásul aznap este talán az ő éneklése ragadott meg legjobban.

Sajnálom, hogy a banketten nem tudtam ott maradni, pedig még tán táncra is kerekedtem volna a többiekkel... De hát én már öregasszony vagyok, nem való ez nekem! (Vagy mégis?...)