Kezdőlap

Alfahír, Aristo, Balázs Géza, Földi László, Moha, Ofella Balázs, olvasok, Pesti Srácok

Laurent Obertone: Gerilla

2020. december 30.

Karácsonykor nem akartam ilyesmit olvasni. Aztán az ünnep után kézbe vettem. Valóban megdöbbentő, letaglózó olvasmány. Megosztó is. Sokan írtak róla. Ezért döntöttem úgy, hogy ezekből szemelgetek.

A könyv előszavában Földi László titkosszolgálati szakértő ezt írja: „Rendesen ajánlani szoktak egy könyvet olvasásra, én a Gerillát kötelező olvasmánnyá tenném 500 millió európai polgár számára.” 

A fordító, Ofella Balázs így fogalmaz: „Nekem nagyon bejött a könyv. Nyers, pörgős, brutálisan realista, néhol még humoros is, de a feszültség végig megmarad. Nincs benne felesleges érzelgősség, se dagályos szócséplés, se happy end. Ezért is fogtam neki a lefordításának. Ahol kellett, lábjegyzetekkel is elláttam, így szerintem minden simán értelmezhető benne egy nem franciaországi olvasónak is.” 

A blogger, Aristo szerint ez „a megszokott értelemben nem regény, hanem összevágott brutálisan erőszakos jelenetek egymásutánja. (…) Nem tudom elhessegetni magamtól egy másik, hasonló tárgyú könyv emlékét, ez pedig Michel Houellebecq Behódolása. Miközben olvastam Obertone művét, folyton visszaköszönt a másik regény. (…) Ajánlom mindenkinek – minden stiláris-irodalmi kifogás ellenére – elolvasni. Ha másért nem, azért, hogy felkeljen bennünk is a gyanakvás és az ellenkezés: mi nem akarjuk ezt!”

Az Alfahír ezt írja: „Elolvastuk a könyvet, ami most az egyik kedvence a kormányoldalnak. A témája a liberális multikulturalizmus bukása, amely elkerülhetetlennek tűnő, brutális társadalmi összeomlásban végződik. Főszerepben: Franciaország. Grandiózus díszletek, permanens pusztítás, kidolgozatlan karakterek, erőltetett pátosz (…) A gettók fellázadt tömegeit csupán embertelen, erőszakos hordaként ábrázolja. Nincsenek nézőpontok, nincsenek sorsok, csak gyilkos, barbár állatok. A „másik oldalon” többnyire olyan franciákat ismerünk meg, akiket a multikulti által agymosott, életképtelen, áldozati bárányokként mutat be az író.” 

A nyelvész Balázs Géza gondolatai: „A végigvezető szál: hogyan adja fel magát egy erőszakosan multikulturálissá alakított, agymosott társadalom. Kétségtelen, hogy a regény túloz (megteheti, mert regény). A stupid propagandisták, antifák szinte önként és boldogan mennek a halálba: gyilkosaik nem tehetnek róla (“igazságos erőszak”), mert a (tudatalatti) rasszizmus és a rendőrterror áldozatai, és egyébként is minden csak “elszigetelt eset”, nem általánosítható. (…) Nincs kibontakozás, remény se nagyon látszik. Fejbe ver. Ha vannak érzelmeink, nem lehet letenni, s utána fájni fog a fejünk. Azért is, mert a végén minden szertefut, mint egy valódi összeomlásban; nincs kapaszkodó; mi pedig még mindig (emberek lévén, mindhiába?) valamiféle megoldásra várunk.”

Moha olvasónaplójában ez áll: „Van olyan, amikor az irodalom prófétál. Vagy csak egyes szerzők jól következtetnek. A Gerilla eredetileg 2016-ban jelent meg. Vagyis nem konjunktura-regény az Amerikában most zajló tragédiára reagálva. Az írója nagyon élvezetesen és szemléletesen írja le, miért pusztul bele a félreértett humanizmusba, a beteg liberalizmusba és az eszement ideológia generálta önvédelem tökéletes hiányába a fehér faj. Nálunk tavaly látott napvilágot a könyv magyar fordítása, és azonnal a könyv-sikerlisták élére ugrott. Pedig akkor még nem tudhatta a kiadó, hogy mi fog történni az USA-ban. Meg Európában. Vagy tudhatta?” 

A Pesti Srácok.hu így ír: „Obertone regénye döbbenetes erővel jeleníti meg, hová vezethet az az út, amin most Nyugat-Európa felelőtlen politikusai vezetik országaikat. A regény leghátborzongatóbb jelenetei azonban nem az erőszak, a pusztítás megidézései, hanem a liberális agymosáson átesett társadalom képviselőinek – antifák, jogvédők, migráns-simogatók, szélsőbalosok – gondolkodásmódjának megjelenítése.”